Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2011. október 25., kedd

Bimbók és egyéb hírek az őszből

Érdekes volt ez az ősz. Vagy még nem múlt idő?
Kezdődött azzal, hogy a szeptember és az október eleje rendkívül meleg és száraz volt. Azóta aztán változékony, de többnyire szürke, hűvös, csöpögős az idő. A lombszíneződés még csak mostanában kezdett beindulni. Egyesek szerint a szeptemberi csapadékhiány késleltette. Szerintem inkább a szeptemberi hűvös éjszakák hiánya. Mert a mi kertünkben volt csapadék, az öntözőkannából persze, mégis ugyanaz a helyzet.

Ez az árnyliliom más években ilyenkor már egészen aranysárga volt.

Hosta lancifolia minima
Ami nagyon érdekes számomra, hogy a szeptemberi "kánikula" és bőséges napsütés ellenére az októberi varjúháj bimbói még mindig nem nyíltak ki!

Sedum sieboldii – októberi varjúháj

Lehet, hogy neki is szüksége lenne hűvös éjszakákra (is) a virágzáshoz?? Nappal és éjszaka közötti jelentős hőmérséklet különbségre?

A másik októberben virágzó varjúhájunk (Sedum cauticola) nyílik ugyan, de csak mértékkel, és nem úgy, ahogy szokta. Ugyanis virágzás idején már szép sárgás-vörösesre szokott színeződni a levele (lombhullató), de most ez is késik, a bordó virágok a még zöldes lomb fölött nyílnak. 
A mongolkőrózsa (Orostachys) díszei is nagyrészt még csak a fehér sapkás bimbók.

Orostachys és Sedum cauticola

Ugyanabban a tálban viszont szépen színeződik a kövirózsa.



De öröm a köbön, hogy olyan bimbókat is találtam a mai terepszemlém során, amelyek biztosan ki fognak nyílni, és le sem fagynak, mert fagymentes helyre kerülnek nemsokára.

A fekete hunyort így cserépben nem bízom többet a tél kegyeire, a fűtetlen, világos lépcsőházban fogja tölteni ezt a szükséges rossz időszakot. Két bimbó van rajta egyelőre, és még alig dugták ki az orrukat a talajból. Csak egyik látszik, a másikat a kép jobb oldalán eltakarják a levélnyelek. Én legalábbis bimbónak nézem, mert nagyon gömbölyded:

Helleborus niger – fekete hunyor

 Na és a ciklámenek!!!



Ennél jóval több is van, de legyen most ennyi elég, mert nagyon sötét volt ott a levelek alatt fényképezni.
Ennek a ládának a beültetését egy szeptember végi bejegyzésben már mutattam. Azóta sűrű, és igen változatos levélszőnyeg borította be. És most jónéhány bimbó bújik meg a levelek alatt. Nem tudom, mennyi idő kell majd, hogy kinyíljanak ott kint a hidegben, de amíg nem jönnek fagyok nem akarom behozni, mert komoly harc folyik a fényért már most is. 



3 megjegyzés:

Márta írta...

Tegnap arra lettem figyelmes, hogy a kékszakáll a félárnyékos helyen még bimbós...
Szépek a képeid, irigylem szakértelmed. Bizony nekem is elkelne belőle csipetnyi%!

Nyözö írta...

Kérdés az is, hogy a növények eredeti élőhelyén milyen a klíma. Már a mi kis hegyünknél is érezni az átmeneti évszakokban is egy érdekes hatást: az éjszakák alatt nem hűl le annyira mint a völgyekben, igaz napközben sem lesz olyan meleg. Azaz hegyen éppen az a bizonyos nagyobb napi hőingás hiányzik.
Egyébként általában valóban 1-2 héttel késett a lombsárgulás. Itt a Pilisben most kezd igazán szép lenni, máskor az október közepén ilyen az erdő mint most. Érdekes ez a sárgulás kérdés: augusztusban a gyertyánok hullatták a szárazságtól a leveleiket, most meg még nagyrészt zöldek. Mindig elsőnek a juhar, som indul be, most is éppen ezek a legszebbek. Ugyanakkor a szil sövény kb. ugyanúgy néz ki mint tavaly. Lehet van növény ami a megvilágítás változásától tudja h ősz van, mások a hőmérsékletre, vízre érzékenyebbek?

Kata írta...

Köszönöm!

Tanulok folyamatosan, sokszor az olvasóim kérdései folytán is, mert olyankor sokmindent újra át kell gondolni!