Nyár végén

Nem szeretem a nyár végét, az egyre rövidülô nappalokat.

Tegnap délután összegyûjtöttem egy "csokorra" valót abból, ami még ilyenkor is virít kis kertünkben.

Ha végignézek egyik oldalról az erkély korláton, egy nagy zöld kavalkád látszik csak, 

de azért akad még néhány színes virág is.

A kék dalmát harandvirág (Campanula portenschlagiana) még szépen virágzik és a Habranthus-szal egész jól néznek ki egymás szomszédságában:

Az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) is virít még, két helyen is, ha nem is olyan dúsan, mint néhány hete. Ez itt a tegnap mutatott hársfa árnyékában él külön cserépben. Már azon is gondolkodtam, hogy be kéne ültetni a hárs edényébe.

A selymes boroszlán (Daphne collina) is igen hálás, a tavaszi virágpompa után egész nyáron folyamatosan illatozott rajta egy-két csokrocska, és a bokra is szépen fejlôdött. Lehet, hogy hamarabb kinövi az edényét, mint gondoltam...

A díszcsalánok, amelyeket dugványként kaptam tavasszal a Csapody körben, a levelükkel díszítenek.

És persze az egynyáriak, bár nem mindegyik váltotta be a hozzá fûzött reményeimet. Itt most csak az ausztrálszázszorszépet (Brachycome) mutatom, met ô illik ebbe a társaságba apró virágaival. Tulajdonképpen évelô növény, de nem bírja a fagyot. Fagymentes helyen viszont akár át is lehet teleltetni. Én még "rendes" sziklakertbe is beültetném, annak ellenére, hogy a keretészeti egyetemen óva intenek az "egynyáriak" sziklakertbe való ültetésétôl, merthogy nem illik oda. Nem látom be, hogy egy ilyen kis virágú, filigrán levelû növény miért ne illene, hiszen a habitusa is (jó esetben) kompakt, párnás jellegû. Itt nálunk, mivel csak délelôtt kap napot 3-4 órán át, kissé megnyúlt, de azért még így is szép. Külön cserépben tartom, a képen a Primulatál látszik mögötte.

A MINISZIKLAKERTEK

A tavasszal készített Palástál most így néz ki:

Sokat nem fejlôdtek a nyár folyamán a növények, de ez nem rendkívüli, az a fô, hogy életben vannak és egészségesnek látszanak, kivéve a Leucanthemopsis alpina-t, amely elpusztult. Ha minden jól megy, jövôre fognak szépen beindulni, úgy, mint társaik az Ortlertálban:

Ezt a tavaly ilyenkor készítettem, és igen szépen fejlôdik. Remélem virágpompa is lesz tavasszal.

Ez egy kisebb átmérôjû, de mélyebb edény, ebben is jól érzik magukat a növények. Az elôtérben lévô Saxifraga 'Leonardo da Vinci' kôtörôfûhöz nagy reményeket fûzök jövô tavaszra, mert eddig még nem virágzott.

És még néhány fejlemény:

A fehér dalmát harangvirág (Campanula portenschlagiana) dugványok fejlôdnek a szûrt napfényben:

A Campanula raddeana viszont nem hozott magot, akárhogy nézem, ez csak szemét:

Draba parnassica

A cserépbe tûzdelt példány nálam elpusztult (nem tudom, mi van azokkal, amelyeket elajándékoztam), viszont az, amelyiket egy "sziklahasadékba" ültettem ugyanakkor, gyönyörû párnát fejlesztett a nyár folyamán:

Termések-4

Itt ugyan még nincs termés, egyelôre csak elnyílt virág, vagy jó esetben termés kezdemény. de nagyon érdekes, úgyhogy gondoltam, fölteszem.

Ezt a szép harangvirágot már bemutattam egy júniusi bejegyzésben.

Campanula raddeana 

A harangvirágokra jellemzô, hogy a pollen már akkor megérik, amikor a virág még ki sem nyílt. Ez részben gátolja az önbeporzást, mert a bibe viszont csak késôbb lesz képes a pollen fogadására, bár a rajta lévô szôrökre bôven ragadnak pollenszemek:

A C. raddeana esetében az érett porzók érdekesen visszakunkorodnak a magház irányába (a fenti felvételen ez is látszik, csak nem azon van az élesség).

Késôbb a bibe 3 felé hasad, és ekkor teljes mértékben alkalmas lesz a pollen fogadására (állítólag valamennyire már elôtte is képes rá). Kérdés, hogy van-e még ilyenkor a környéken csíraképes pollen.

(Csak így zárójelben: meg ne tévesszen senkit a fenti kép. A bibe nem akkor ölti ezt a formát, amikor a virág már elnyílóban van, hanem ez a kép készült egy kicsit késôn.)
Egyes harangvirág fajok képesek az önbeporzásra is, de azért ez általában nem jellemzô. Erre a fajra nincs erre vonatkozó adatom, de sajnos úgy tûnik, hogy ô erre nem képes, mert a június eleji bôséges virágzásnak nincs eredménye. Tudományos kutatások szerint sokféle rovar látogatja a harangvirágokat, de a megporzó képességük nem egyformán hatékony.

Most július közepén újra hozott néhány virágot, és kíváncsian várom, hogy ebbôl lesz-e valami.
A megszürkült, papírszerûvé vált szirmokat leszedtem róla (nem volt könnyû), hogy látni lehessen a benne rejlô titkot. A bibén ott van a pollen, de hogy végülis megtermékenyült-e, azt egyelôre nem tudom eldönteni. Itt most jobban látszanak a spirálszerûen összecsavarodott porzók is. Sajnos a sziromleszedési operáció közben az egyik leszakadt, úgyhogy csak 4 látható.

Ez az egész kis termôrész kb. 5 mm átmérôjû (a csészelevelek nélkül).

Szerettem volna magot ebbôl a szép virágból, de nem sokra van kilátás.

A fenti adatok forrása – kivéve a képekkel igazolt saját megfigyeléseket – Graham Nicholls Dwarf Campanulas címû könyve (Timber Press, 2006), illetve interneten megtalálható tudományos dolgozatok kivonatai (abstract).

Campanula raddeana

Kaukázusi faj. Georgia hegyeiben endemikus, 1000 m körüli magasságokban él. Graham Nicholls szerint meglepôen jól viseli az árnyékot és a rossz talajokat is (G. N.: Dwarf campanulas,  Timber Press 2006). Nálam az erkélyen kb. 10-tôl 12 óráig süti a nap. 

Két éve vettem Nyitrán egy magoncot, 1 cm-es levelekkel, abból lett egy 30 cm széles és 25 cm magas bokor, az idén virágzik elôször. 

Szárai elágazódnak és sok virág fejlôdik rajtuk. Ezek jócskán lehúzzák, ezért nem árt megtámasztani, vagy sziklakertben nagyobb kövek közé tenni, amelyekre ráomolhatnak a dúsan virágzó hajtások.

Levelei 5 cm-sek, kétszeresen fûrészes szélûek:

A virág bimbóban fehér, kinyílva levendulaszínû, 3 cm széles és 2 cm hosszú. A pollen narancsbarna.

Föld alatti indákkal nagyon terjed, agresszív növénynek tûnik, de nagyon szép, csak vigyázni kell, hogy mi mellé ültetjük. Nálunk hóvirág (Galanthus), téltemetô (Eranthis hyemalis) és májvirág (Hepatica nobilis) van mellette, ezekkel egyelôre jól megvan. Mivel a lombja télen leszárad, és viszonylag késôn hajt ki, nem zavarja a kora tavaszi virágok érvényesülését, nyáron pedig "elissza" tôlük a fölösleges vizet. A májvirág leveleit pedig a nyár folyamán jótékonyan árnyékolja.

A fenti szerzô szerint könnyen tartható és magról illetve tôosztással jól szaporítható. A szaporítás nálam még kipróbálásra vár.

Campanula portenschlagiana virágzás

Campanula raddeana – ha minden igaz: