Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!

2015. december 1., kedd

Egy napsütéses november maradványai

Érdekesen nyilatkozott a minap az egyik amerikai blogszerző. Éspedig, hogy ő nagyon szereti a novembert. Addigra ugyanis már nagyjából elvégezte a kerti munkákat, nincs több tennivaló kint, és megkezdheti az álmodozást a következő évről, ami tulajdonképpen jobb is, mint a valóságos kertészkedés, mert nem jár annyi kudarccal. Bár van benne igazság, ez az utolsó rész nagyon különös egy amúgy nagyon aktív és agilis – és nem utolsó sorban sikeres kertész – amerikai férfi "tollából".



Nos, mivel a mi novemberünk idén csodálatosan szép volt (amióta a világon vagyok nem éltem még ennyi napsütést novemberben), én igenis sokat dolgoztam még ebben az elmúlt hónapban odakint. De immár én is úgy érzem, hogy mindent elvégeztem (-tünk). Vasárnap a komposztot is elterítettük, úgyhogy némely ágyások jó fekete takarót kaptak, lásd fent.

Van olyan kiváltságos (?) is, aki arany színűt, például a Hollandiából hozott Podophyllum. Aludjon szépen tavaszig, a száraz juharlomb nem csak a hidegtől, de remélhetőleg a túl sok téli esőtől, hótól is megvédi. Már ha lesz ilyesmi persze :)



Tegnap aztán, a már félig alvó kertben bóklászva megörökítettem néhány pillanatot, amit valahogy olyan drámainak találtam. Lehet, hogy ezt a drámaiságot csak az adja, hogy már nem sütött a nap, és így sötét környezetből világít ki még mindig néhány gyönyörű virág. November végén!

CYCLAMEN CILICIUM, HA MINDEN IGAZ.
ŐKET MAJD BEVISZEM A FAGYMENTES LÉPCSŐHÁZBA, HA ODAKINT MÁR NEM LESZ FAGYMENTES.

Itt nálunk eddig egyetlen fagyos éjszaka volt, a múlt héten, azt is nagyjából csak onnan tudtuk, hogy a madarak vize kissé jeges volt reggel. De az egynyári virágok az erkélyen (petúnia, verbéna, lobélia) meg sem parittyázták, ahogy gyerekkorunkban mondtuk volna.

És persze a makacsul virágzó kankalin sem. Kíváncsi vagyok, marad-e elég ereje tavaszra...

PRIMULA DENTICULATA

Végül pedig a két "legdrámaibb" kép. Az alábbi különösen színben nagyon tetszik. A hunyor sötétzöldje, az amerikai májvirág megbarnult levelei és a krókusz kékje nagyon jól mutat együtt. Idén az amerikai májvirág levelei nagyon szépen színeződtek. Máskor inkább amolyan unalmas barnák lesznek, és el is rothadnak lassan a novemberi esők hatására. Most talán azért ilyen, mert eső helyett sok napsütést kapott az év egyik legsötétebb hónapjában.

HELLEBORUS HIBRID, HEPATICA AMERICANA, CROCUS SPECIOSUS 'ARTABIR'

Ez a kis törpe rózsa szintén nem akar nyugovóra térni még. Petrának igaza van, minden késői virág sokkal intenzívebb színű, mint nyáron,  a melegben volt.

ROSA 'THE FAIRY'

Legközelebb, ha minden jól megy, egy nagyon kedves gesztusról fogok beszámolni.

2 megjegyzés:

Petra írta...

Valóban hihetetlen szép novemberünk volt. És immár december van, és az idő még mindig szinte tavaszias...

És persze megint hihetetlen szépek a képeid. Nagyon gusztusos a kerted:)


Józsa Kata írta...

Köszi Petra.