Ezennel elkezdem mesélni történetünket, új kertünk, házunk, életünk alakulását. Remélem lesz erőm és időm folytatni. Olykor majd vissza-visszatérek a "régihez", ami még a jelenlegi, de én lennék a legboldogabb, ha lassanként már egyre inkább az új venné át a főszerepet.
1. rész
“Panorámás építési telek eladó. Víz, gáz, csatorna az
utcában, villany a kerítésben.”
Humorba csavarodott már a fantáziánk a megszámlálhatatlan zagyva
hirdetés láttán. Némelyik magától is humoros, még ha a hirdető nem is úgy
akarta. Aki szeretne jól szórakozni, és van bőven ideje, olvasson el néhányat,
biztosan talál nevetni valót.
Az a telek, amelyet hosszas keresés, sok csalódás és
frusztráció után kiválasztottunk, “panorámás építési telek”.
A panoráma a kert
alján húzódó 15 méter magas hegyi juhar fasor mögött rejtőzködött. Hogy, hogy
nem, ezt elfeledték beleírni a hirdetésbe. Tudni kell, hogy a hegyi juhar egy
magasra növő, szép, sűrű lombú fafaj, igen nagy árnyékot ad, és igen jól takar.
Eladó úr kissé feledékeny avagy tájékozatlan lévén, azt sem
említette, hogy a telek nem felel meg a helyi építési szabályzatnak. Mert nem végeztetett el még rajta az a bizonyos szabályozás, mely lehetővé teszi,
hogy a település az utat a telektulajdonosok rovására kiszélesítse. Ámde nem is
adnak rá építési (vagy immár "csak" lakhatási) engedélyt, amíg e szabályozás meg nem történt. Ennélfogva,
hát… nem kifejezetten építési telek.
Ha jól belegondolunk, ez azért mégiscsak előny. Fel kell fogadni sok pénzért
egy földmérőt, aki kiméri az önkormányzat által kisajátítandó (de anyagilag nem
térítendő) területet. Ezt aztán borsos illetékek fejében a T. Földhivatal és
egyéb hatóságok jóváhagyják, és mindezt csekély 3-4 hónap leforgása alatt.
Ezalatt az új tulajdonos ne is álmodozzon építkezésről.

Hogy ez miért előny? Hát hiszen, gondolkozzunk csak. Előszöris:
bár útépítés nincs az 10-20 éves tervben, de azért szélesebb lesz az utca,
tehát fejlődik a település; másodszor: munkát adunk egy földmérőnek és a
földhivatalnak, így aztán nő a GDP; harmadszor pedig: az adóhivatal szemében a
megvásárolt ingatlan
nem építési
telek, ezért illetékköteles, következésképpen nő az állami vagyon, amit sokféle
célra fel lehet használni.
Hopp, de még nem lehet elkezdeni a földmérői munkát, mert
kiderül, hogy “számítási hibás” a fent nevezett földdarab, magyarán a térképen
mért területe nem egyezik a hiteles (!) tulajdoni lapra írt számmal. Ezt is a Sóhivatalnak
Földhivatalnak kell rendezni, a szokásos ütemben persze. Vagyis hiába
vesszük birtokba május végén a földet, folyó évben szó sem lehet építkezésről,
sőt, még azt se nagyon tudhatjuk, hogy hol is lesz valójában a kerítés.
Június közepén tehát elzarándokoltunk fent említett
intézménybe, és beadtuk a kérelmet, ami arról szólt, hogy kérjük a T.
Földhivatalt, döntené el, mekkora telket is vásároltunk valójában. Teljesen
olyan volt, mintha ez lenne legfőbb vágyunk. Ez KELLETT hogy legyen a legelső
vágyunk, ha egy saját kis házat szeretnénk. T. Földhivatalnak 30 napja van az
ügy lebonyolítására.

Teltek a hónapok. Közben többször érdeklődtünk. Eleinte nem
lehetett telefonon, ugyanis nem vették fel, ha az ember nem isnerte a megfelelő
mellék háromjegyű számát. Ezért aztán ismét látogatni kellett gyengélkedő
hivatalunkat. Sikerült megszerezni a bűvös számot, és megtudni, hogy illetékes
úr is éppen betegeskedik, ezért nem halad a dolgunk. A várva várt gyógyulás
után illetékes ügyintéző úr néhány hónapig ingyen etetett minket –
hazugságaival, hogy ekkor meg amakkor postázza a Határozatot. Végülis, miután
mi magunk megcsömöröltünk ettől a koszttól, ügyvédünk bedobta a kesztyűt, és
láss csodát, február közepe táján megszületett a határozat, a tulajdoni lapon
lévő szám átjavíttatott – jópár négyzetméterrel kisebbre. Sosem voltam jó
fejszámoló, de úgy vélem, ez a művelet 8 hónapba telt T. Hivatalnak.
Ne higgye a kedves olvasó, hogy mindez derült égből csapott
le ránk a vásárlás után. Nem. Mindent akkurátusan megérdeklődtünk önkormányzatnál,
földhivatalnál, adóhivatalnál, földmérővel tanácskoztunk, majd három hónapon át
tárgyaltunk Eladó úrral. Nem nagyon akaródzott neki elismerni, hogy amit árul,
az nem is panorámás, nem is építési. Mindenki hülyeséget beszél, ő csak tudja. Hogy
mégis miért vásároltuk meg? Egyszerűen azért, mert ez volt az a bizonyos
szerelem első látásra, sőt másodikra és harmadikra is. Kétszer mondtunk le róla
menetközben, kétszer kezdtük újra a keresést, hiszen van bőven eladó ingatlan,
biztos találunk mást. Nem találtunk. Nem, azok között, amit meg is tudtunk
fizetni. Mindből hiányzott az a megfoghatatlan varázs, ami minket alaposan
megfogott ezen a kis földdarabon. Elhatároztuk, hogy végigcsináljuk az egész
hercehurcát, de nekünk ez a telek kell.
-->
Kora nyári hófehér ruhájában pompázott a “birtokunk”,
amikor először tulajdonosként léphettünk a földjére. A 10 év során, amíg
gyakorlatilag nem művelték, igen elszaporodott az illatos jezsámen és a
gyöngyvirágcserje, és most ezek hatalmas bokrai teljes virágzásban bókolgattak.
Derékig ért a fű, réti virágokkal tarkítva, a kis hétvégi ház teraszán
kétméterre mászott föl a borostyán, vadszőlő, iszalag, gyökereik befúrták
magukat az alapkövek közé, fölemelték a burkolatot, hatalmas életerejükkel birtokba
vették volna a házat is, ha még kapnak 10 évet. Tulajdonképpen bájosan
vadregényes volt az egész, zegzugos a sok bozót miatt, árnyas a termetes
fenyőfák (9 darab) és juharok (15 darab) tövében. De tudtuk, hogy nem fog így
maradni, sajátkezűleg alakítjuk át úgy, hogy továbbra is regényes és árnyas
maradjon, de belevihessük évtizedes vágyainkat, álmainkat. Nagyon boldogok
voltunk. Pénzünk nem sok maradt, csak adósságunk, de teljesülni látszott az a
nagyon régi álmunk, hogy saját kertes házban lakhassunk, melynek kertjét mi
alakítjuk, élve szenvedélyünknek.
