Sokszor, amikor egy bimbót vagy termést látok, az jut eszembe, hogy a Természet egy csomagolóművész. Itt van például az egyik gombafű termése, éppen érőben. A baloldali még zárt, és a szirom maradványai is láthatók, a jobboldali már "elkészült", megérett, az öt mag arra vár, hogy a szél vagy valamilyen állat megrázza a szárat és ezáltal elinduljanak a nagy Életbe.
Én most egészen emberi módon ollóval levágom a szárat tőből, és a magokat egyelőre papírtasakba szórom, aztán majd meglátjuk.
Én most egészen emberi módon ollóval levágom a szárat tőből, és a magokat egyelőre papírtasakba szórom, aztán majd meglátjuk.
Sajnos a faj neve nem tisztázott. Az SRGC-től rendeltem Androsace pubescens és Androsace cylindrica magot is, ki is csíráztak, de valahogy mindegyik egyforma. Van ugyan fotóm arról, hogy hova milyen magoncot ültettem, és eszerint ez Androsace pubescens, de akárhogy nézem, a két faj nálam hajszálra ugyanolyan, minden tekintetben.
A fenti kinyílt toktermés átmérője 3 mm.
A fenti kinyílt toktermés átmérője 3 mm.
2 megjegyzés:
Helyes kis "csomagok" :) Ezen én is gondolkoztam már, hogy milyen érdekes is megfigyelni, ahogy kibomnlik egy virág. Most épp a díszcsorbákon nézegettem ezt az elmúlt napokban.
Ezek a faj-különbségek valóban sokszor láthatatlanok, lehet pusztán annyi a különbség, hogy az egyik szárán ritkábban vannak a szőrök. :) Néha meg fajon belül is brutális a változatosság, lazán kell kezelni a fajtajellegeket. :) De éppen ez az amitől olyan elbűvölő a természet!
Ráadásul jobbára csak kicsomagolnak!
Megjegyzés küldése