A hunyorok egy ősi nemzetség, a növényrendszertan elején kaptak helyet, a boglárkavirágúak rendjében, a hunyorfélék (Helleboraceae) családjában.
Ennek megfelelően a "szirmok" valójában a csészelevelek, a sziromlevelek pedig mézfejtőkké alakultak. Az alábbi képen a porzók mögött jól láthatók ezek, kis zöld csövecskék:
Ennek megfelelően a "szirmok" valójában a csészelevelek, a sziromlevelek pedig mézfejtőkké alakultak. Az alábbi képen a porzók mögött jól láthatók ezek, kis zöld csövecskék:
És az is látható a képen, hogy a porzók és termők száma sok, mint ahogy a boglárkavirágúaknál ez szokás.
A virág mögött lévô levélkék tehát nem csészelevelek, hanem ún. murvalevelek:
Termése tüszőcsokor. Termésérés idején a virágtakaró levelek szép rózsaszínűre színeződHETnek. Legalábbis a természetes élőhelyén így szokott történni. Kertekben sajnos nem mindig. Ennek az okát nem nagyon tudjuk...
Íme egy megtermékenyült és egy még fiatal virág:
A növény évelő, tőlevélrózsás (bár ez a föld felszínén nem annyira egyértelmű, mint mondjuk egy kövirózsánál). Levele ölbefogottan összetett. Hogy ez mit jelent, azt inkább idézem Simon Tibor A magyarországi edényes flóra határozója c. könyvéből: tenyeresen összetett levél, amelynek levélkéi a közös nyél végén részben sugarasan állnak, részben pedig a gerinc két alsó megnyúlt ágán felfelé, egymás mellett fejlődnek." Így talán kicsit nehéz felfogni, de ha megnézünk egy hunyor vagy peónia levelet, egyértelműbbé válik a dolog. Akinek egyáltalán fontos ez... Itt most csak egy ilyen nem túl szép, kissé sérült levélen tudom bemutatni:
A virág mögött lévô levélkék tehát nem csészelevelek, hanem ún. murvalevelek:
Termése tüszőcsokor. Termésérés idején a virágtakaró levelek szép rózsaszínűre színeződHETnek. Legalábbis a természetes élőhelyén így szokott történni. Kertekben sajnos nem mindig. Ennek az okát nem nagyon tudjuk...
Íme egy megtermékenyült és egy még fiatal virág:
A növény évelő, tőlevélrózsás (bár ez a föld felszínén nem annyira egyértelmű, mint mondjuk egy kövirózsánál). Levele ölbefogottan összetett. Hogy ez mit jelent, azt inkább idézem Simon Tibor A magyarországi edényes flóra határozója c. könyvéből: tenyeresen összetett levél, amelynek levélkéi a közös nyél végén részben sugarasan állnak, részben pedig a gerinc két alsó megnyúlt ágán felfelé, egymás mellett fejlődnek." Így talán kicsit nehéz felfogni, de ha megnézünk egy hunyor vagy peónia levelet, egyértelműbbé válik a dolog. Akinek egyáltalán fontos ez... Itt most csak egy ilyen nem túl szép, kissé sérült levélen tudom bemutatni:
A fekete hunyor azért kapta ezt a nevet, mert a gyökere fekete. Vagyis hát, én inkább úgy mondanám, hogy elég sötét színû...
A levelek áttelelnek, és akkor száradnak le, amikor tavasszal az új levelek kihajtanak. Itt látható néhány növény a tavalyi levéllel, amelyet a vastag hótakaró a földhöz lapított a Raxon (férjem fotója):
A virág nagyon korán nyílik. Bár azt is lehet mondani, hogy nagyon későn, nézőpont kérdése. Enyhe teleken, vagy meleg helyre betéve egy cserepes növényt, karácsonyra kivirágzik, innen a karácsony rózsája név. Angliában mindenképpen virágozni szokott karácsonyra. Itt, egy szomszédos kertben van egy példány kiültetve, amit régóta figyelgetünk, pár napja láttuk, hogy már az is bimbós.
A virágszár alján láthatók még sokáig a rügypikkelyek, amelyek a virágrügyet védték, amíg erre szükség volt:
Hazánkban a fekete hunyor – sajnos – nem honos, legközelebb a Bécs melletti Raxon látható nagy tömegben, ha az ember kora tavasszal megy, közvetlen hóolvadás után. Ezt most itt a férjem néhány képével fogom illusztrálni, mi ugyanis már többször voltunk tavasszal a Raxon hunyornézőben. Márciustól május elejéig – hóviszonyoktól függően – lehet látni nagyon szép példányokat. Nem sokkal megy az erdőhatár fölé, inkább a fenyvesek ritkásabb részein illetve szélén él. Az erdőirtások helyén igen jól szaporodik.
Ez a kép 2007 március 15-én készült:
ez pedig 2009 május elsején:
Íme egy szép, már termést érlelő csokor:
Néhány szó a tartásáról:
Kertben állítólag nincs sok baj vele, de ajánlatos laza, humuszos, üde talajba ültetni. És ha jól emlékszem, a kedvenc újságomból, a Kertbarát magazinból valamikor azt tanultam, hogy ha barnulni kezdenek virágzás idején a levelek, akkor mindenképp tőből vágjuk le őket, mert különféle gombás fertőzések "melegágyai", amibe aztán a növény is belepusztulhat. Erre különösen hideg és nagyon nedves, csapadékos időben érdemes odafigyelni. Mivel fenyőerdők szélén él, én azt gondolom, hogy a talajba kevert (esetleg már komposztált) fenyőtűt szeretheti.
Cserépben is tartható, de én már egy növényt sikeresen elpusztítottam, azóta is nagyon fáj érte a szívem, és erre a másodikra igyekszem nagyon vigyázni. Azt gondolom, hogy télen nagyon csínján kell bánni az öntözéssel, és ha kint hagyjuk a cserepes növényt a szabadban, akkor különösen vigyázni kell arra, hogy ne legyen vizes a talaja. Azt hiszem, én itt hibáztam el tavaly télen, amikor már három éve sikeresen neveltem és virágoztattam karácsonyra. Az SRGC fórumon olvastam azt a véleményt, hogy érdemes nagy edényben nevelni, mert nem szereti, ha a vaskos gyökereit begyömöszöljük egy szűk cserépbe, arról nem is beszélve, hogy tápanyagigényes növény, valamint nagyobb edényben a talajklíma is kiegyenlítettebb.
És végül a két kedvenc képem búcsúzóul (szintén a párom készítette 2007 március 15-én).
Tél végén nekem kimondhatatlanul boldogító látvány egy ilyen virág a napsütésben.
És köszönöm Nyőzőnek a kérdést és az ötletet a lámpával való megvilágításhoz!
A levelek áttelelnek, és akkor száradnak le, amikor tavasszal az új levelek kihajtanak. Itt látható néhány növény a tavalyi levéllel, amelyet a vastag hótakaró a földhöz lapított a Raxon (férjem fotója):
A virág nagyon korán nyílik. Bár azt is lehet mondani, hogy nagyon későn, nézőpont kérdése. Enyhe teleken, vagy meleg helyre betéve egy cserepes növényt, karácsonyra kivirágzik, innen a karácsony rózsája név. Angliában mindenképpen virágozni szokott karácsonyra. Itt, egy szomszédos kertben van egy példány kiültetve, amit régóta figyelgetünk, pár napja láttuk, hogy már az is bimbós.
A virágszár alján láthatók még sokáig a rügypikkelyek, amelyek a virágrügyet védték, amíg erre szükség volt:
Hazánkban a fekete hunyor – sajnos – nem honos, legközelebb a Bécs melletti Raxon látható nagy tömegben, ha az ember kora tavasszal megy, közvetlen hóolvadás után. Ezt most itt a férjem néhány képével fogom illusztrálni, mi ugyanis már többször voltunk tavasszal a Raxon hunyornézőben. Márciustól május elejéig – hóviszonyoktól függően – lehet látni nagyon szép példányokat. Nem sokkal megy az erdőhatár fölé, inkább a fenyvesek ritkásabb részein illetve szélén él. Az erdőirtások helyén igen jól szaporodik.
Ez a kép 2007 március 15-én készült:
ez pedig 2009 május elsején:
Íme egy szép, már termést érlelő csokor:
Néhány szó a tartásáról:
Kertben állítólag nincs sok baj vele, de ajánlatos laza, humuszos, üde talajba ültetni. És ha jól emlékszem, a kedvenc újságomból, a Kertbarát magazinból valamikor azt tanultam, hogy ha barnulni kezdenek virágzás idején a levelek, akkor mindenképp tőből vágjuk le őket, mert különféle gombás fertőzések "melegágyai", amibe aztán a növény is belepusztulhat. Erre különösen hideg és nagyon nedves, csapadékos időben érdemes odafigyelni. Mivel fenyőerdők szélén él, én azt gondolom, hogy a talajba kevert (esetleg már komposztált) fenyőtűt szeretheti.
Cserépben is tartható, de én már egy növényt sikeresen elpusztítottam, azóta is nagyon fáj érte a szívem, és erre a másodikra igyekszem nagyon vigyázni. Azt gondolom, hogy télen nagyon csínján kell bánni az öntözéssel, és ha kint hagyjuk a cserepes növényt a szabadban, akkor különösen vigyázni kell arra, hogy ne legyen vizes a talaja. Azt hiszem, én itt hibáztam el tavaly télen, amikor már három éve sikeresen neveltem és virágoztattam karácsonyra. Az SRGC fórumon olvastam azt a véleményt, hogy érdemes nagy edényben nevelni, mert nem szereti, ha a vaskos gyökereit begyömöszöljük egy szűk cserépbe, arról nem is beszélve, hogy tápanyagigényes növény, valamint nagyobb edényben a talajklíma is kiegyenlítettebb.
És végül a két kedvenc képem búcsúzóul (szintén a párom készítette 2007 március 15-én).
Tél végén nekem kimondhatatlanul boldogító látvány egy ilyen virág a napsütésben.
És köszönöm Nyőzőnek a kérdést és az ötletet a lámpával való megvilágításhoz!