Nyár és ősz között

Megjelent az első őszi ciklámen virág a ciklámen ládában. A hederifolium-ra tippelek, egyrészt mert "hivatalosan" ő kezdi leghamarabb az őszi virágzásúak közül, másrészt, mert a szirmok tövénél jellegzetes fülecskék vannak, ami (többek között) a hederifolium tulajdonsága. Nem lesz sokáig magányos, mert több társa is készülődik, sőt, a láda másik oldalán is egy másik faj, talán az africanum.

A mindenféle nemzetiségű kertészek véleménye megoszlik ezekkel a mediterrán vidékekről származó ciklámenekkel kapcsolatban. Egyesek szerint a legtöbb fajt nyáron csontszárazon kell tartani. Másoktól viszont azt olvastam, hogy igenis időnként kell adni nekik egy kevés vizet, alulról, különben a gyökerek teljesen elhalnak, ami ugyan nem öli meg a növényt, de legyengíti. Hiszen az élőhelyükön, legyen bár az nyáron száraz, a gyökerek le tudnak menni mélyre a talajban, felkutatni egy kevés nedvességet. Cserépben viszont nincs ahova menni. Ez számomra teljesen logikusnak tűnik, úgyhogy a ciklámen ládának a tálját nyáron is feltöltöttem időnként vízzel. Attól még a felsőbb rétegekben, ahol a gumók vannak, teljesen száraz maradt a talaj.
Most, hogy előbújtak az első virágok, a növények jelzik, hogy beindultak az anyagcsere folyamataik, vizet kérnek. Amíg nincs levél, addig még akár maradhatnának is szárazon, de ismét csak a jó kondíció megőrzése végett most már elkezdem a rendesebb öntözést. Magyarán, annyiszor töltöttem tele vízzel a tálat, amíg a talaj felső része is enyhén nedves lett (ujjpróba!). Most egy darabig ismét nem kapnak vizet, hagyom megint kiszáradni a gumók körüli részt, aztán 2-3 hét múlva újra nedvesítek. Ha kijönnek a levelek, akkor már rendesen és rendszeresen fölülről is öntözök majd.

Eközben az erdei ciklámenek is ontják még a virágokat, már amelyik képes rá. Ebben a nagy cserépben több növény is van, de úgy tűnik, idén nem boldogak annyira, mint az előző években, mert ahhoz képest kevés a virág. Mivel a hajtások ide-oda kúsznak a föld alatt, nem lehet kideríteni, hogy végülis hány gumó virágzik, de ebből a kis kompakt csokorból úgy gondolom, hogy sajnos csak egy:

CYCLAMEN PURPURASCENS

Az árnyéki ládában viszont biztos, hogy csak egy gumó van, de az minden évben gyönyörű. Ő egy sötét virágú, a levelei pedig majdnem teljesen mintázat nélküliek. Ilyen változatokat Szlovéniában az erősen napos helyeken láttam. Állítólag van egy Fatrense nevű alfaj (vagy változat?), amely a neve szerint a Fátrából származik, és az is ilyen sötétbíbor virágú és sima zöld levelű.

A miénk mindenesetre Ausztriából jött, egy Linz-i kertből, amelynek tulajdonosa sajnos már nem él.  Kedves, meleg szívű növénybarát volt Johannes Höller, és fiatalon vitte el korunk rémisztő betegsége.

A ciklámenek emlékeznek rá, és emlékeztetnek.

CYCLAMEN PURPURASCENS

A télen vásárolt hófehér szobai ciklámen is már néhány hete virágzik nyaralóhelyén, a hársfa tövében. A nagy meleg miatt a virágok nem tudtak a levelek fölé emelkedni, annyira gyorsan nyíltak ki.

... és aztán előbukkant a nap a szomszéd ház mögül...

A SZOBAI KISKERT

AFRIKAI IBOLYA (SAINTPAULIA)

ZEPHYRANTHES GRANDIFLORA
MINDIG CSAK AKKOR MUTATOM, AMIKOR VIRÁGZIK. VALÓJÁBAN HULLÁMOKBAN, 2-3 HÉT SZÜNETTEL.

EGYIPTOMI CSILLAGCSOKOR (PENTAS LANCEOLATA FAJTA)

Nagyon meg vagyok vele elégedve, amióta megvettem folyamatosan bontja a virágokat. Igaz, kap rendszeresen vizet és tápoldatot, a bakopa viszont ugyanilyen körülmények között elpusztult, csaknem egyik napról a másikra.

Ahogy a fenti képen látszik, a gyopár virágai is szépen tartják még magukat. Föntről a Bowieia volubilis függöny lóg a képbe, megjelentek rajta a kis zöld csillagocskák.

Elborzaszt a gondolat, hogy megint közeleg az ősz, nekem erre csak a virágok tudnak vigaszt nyújtani.