Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2012. július 19., csütörtök

Néhány kankalinféle termése, bónusz virágismertetővel

Linné ötlötte ki a XVIII. században, hogy a növényeket a generatív szaporító szerveik alapján fűzzék rokoni szálakra. Így van az, hogy hiába a barátcserjének a vadkenderhez hasonló szerkezetű levele, attól ő még egyáltalán nem rokona ennek az ominózus növénynek. A virágoknak, és főleg a virágban lévő termő- és porzótájnak kell(ene) hasonló szerkezetűnek lennie két rokon fajnál. Ez gyakran egyértelműen így van, ritkábban nem egyértelmű, de így van, néha-néha pedig csak mikroszkóppal nézve válik egyértelművé, és csak a tudósember számára.
A kankalinfélék virágai is eléggé tudnak különbözni egymástól, látszólag. Mert az alapszerkezet egyforma. Így néz ki a virágképletük (tisztelet a kivételnek):
* K(5) C(5) A5 G(5) (A számoknak mindig alsó indexben kéne lennie, de ezt itt nem tudom megvalósítani.) Magyarul ez annyit jelent, hogy:

  • * = sugarasan szimmetrikus (aktinomorf) virág
  • K(5) = 5 darab, legalább az alján összeforrt csészelevél (Kalyx). Az összeforrtságot a zárójel jelzi.
  • C(5) = 5 darab, legalább az alján összeforrt sziromlevél (Corolla)
  • A5 = 5 darab szabadon álló porzó (Androeceum =  porzótáj)
  • G(5) = 5 darab összeforrt termő (Gynoeceum = termőtáj). A magház felső állású, ezt fejezi ki a szám alatti vonal. 

Ilyen egyszerű, és nagyon jól ki van találva, szerintem.

Jut eszembe, a termések lenne most a fő téma. Ezek első látásra is meglehetősen hasonlóak a kankalinféléknél. Évek óta figyelgetem néhány saját növényünkön, szeretném most mindenkivel megosztani, akit érdekel. Sajnos nincs az összes nemzetségből házi példám.
A kankalinfélék családjában a fogakkal nyíló toktermés a jellemző. Ez egy éretten száraz, magától felnyíló terméstípus. (Az egyszerűség kedvéért a többi, elenyésző kivételt most hagyjuk.) És jellemző még az ún. maradó csésze, vagyis hogy elvirágzás után a csészelevelek nem hullnak le, mint a szirmok. Ez is jól látszik az alábbi terméseken.

ANDROSACE (GOMBAFŰ) – itt most csak az Androsace pubescens virágai, majd termései:



Itt van egy, még éretlen tok közelebbről (Androsace cylindrica):



A LISZTES KANKALINNÁL (PRIMULA FARINOSA) talán jobban látszik, ahogy a kis háromszög alakú fogak éppen szétnyíltak.


Hogy a tok mennyivel hosszabb a csészeleveleknél, ez a kankalin nemzetségben határozó bélyeg lehet.
A RÓZSAKANKALIN (PRIMULA ROSEA) egy ázsiai faj, és kicsit másképp néz ki a tok. Kíváncsi lennék, hogy ez jellemző-e az ázsiai fajokra általában, nekünk sajnos csak ez az egy volt, de már ez sincs meg:




A NYAKPERECFŰ (CORTUSA MATTHIOLI) virága már nemigen emlékeztet az előző kettőre, de a termése annál inkább. Ez egy fehér változat, a ciklámenszínű virág a jellemző:




A DODECATHEON-ról se lehetne a virág alapján egyértelműen kitalálni, hogy a kankalinok közeli rokona, a termés viszont itt is hasonló:


Itt egyik tok torzult, de ez nem jellemző.

És végül a CIKLÁMEN. Az ő termése kissé másképp alakul. A fenti termések szára megnyúlik és szintén megszárad, majd a tokból a magokat a szél rázza ki, vagy az arra járó/repülő állatok penderítik ki. A ciklámen viszont úgy gondolta, hogy biztosabb, ha a hangyák hordják szét a magokat. Ezért szép lassan leteszi a termését a földre, még jóval érés előtt. Legtöbb fajnak a szára spirálszerűen összetekeredik, de van olyan is, amelyik csak meggörbül, amíg a tok el nem éri a földet. Az ERDEI CIKLÁMENÉ spirál lesz:


A ciklámen abban is különbözik a többi kankalinfélétől, hogy a tokban a magok cukros váladékban ülnek. Ez a hangyák csemegéje, ezért hajlandók elhurcolni magukkal a magot. Egyébként itt is megvannak a háromszög alakú fogacskák:


Egyesek szerint vetés előtt a magokról le kell mosni ezt a ragacsos nedűt, mert csírázásgátló van benne.
Ez tulajdonképpen logikusnak tűnik: hadd ne csírázzon ki a mag, amíg a hangya jó messzire el nem vitte. De ez csak a terjedés szempontjából érdekes, egyébként az anyanövény nem gátolja a magok csírázását (ez előfordul helyenként a növényvilágban). Nekem mostanában már vígan csíráznak az általam le nem szüretelt magok az anyanövények közelében, ugyanabban a cserépben.
Az erdei ciklámen ráadásul nem csak a kankalinféléktől, de még a többi ciklámentől is különbözik abban, hogy a termése egy év alatt érik be. Nyár közepén, amikor virágozni kezd a növény, akkortájt érnek az előző évi termések.

Van még egy kankalinfélénk, a DIONYSIA INVOLUCRATA, de az ő termését még nem sikerült lencsevégre kapni. Valami készülődik talán a növényen, de nagyon lassan, egyelőre teljesen eltakarják a csésze- és virágzati fellevelek. Talán egyszer sikerül.


1 megjegyzés:

Nyözö írta...

Gondolom ezt neked nem kellene leírni Kata, mert nélkülem is tudod, de talán valakinek érdekes lehet.
A tavaszi kankalinok a liszteshez nagyon hasonló tokot érlelnek, csak nem vonja be őket a liszt. Van erről is képem.
Miután elszáradtak akár késő őszig is áll még a száraz száruk, amit gondolom a jövő-menő fauna tördel le, és szórja ki belőle a sok-sok apró, mákszemeknél kisebb magocskát...