A jácintot tavaly ilyenkortájt vettem, már hajtatva.
A hőkezelt jácintok hagymáját tiszta homokba ültetik, negyon kis cserépbe, így teleltetik, aztán decembertől kezdve hajtatják, vagyis kivirágoztatják. Úgy szól a tanmese, hogy ha az ember az elkövetkező években is szeretne belőle virágzó növényt, akkor virágzás után is öntözgetni kell, és amint jön a tavasz, amíg még van zöld levele az első adandó alkalommal ki kell ültetni a kertbe. Vagy legalább nagyobb cserépbe, tápanyagdús földbe, amíg vissza nem húzódnak (szép lassan le nem sárgulnak) a levelei.
Nos, én a tavaly, egyszerűen lustaságból, nem ültettem sehova. Azonmód a homokban neveltem tovább, de hetente-kéthetente, ahogy éppen eszembe jutott, adtam neki virágos növényeknek való (káliumban gazdag) tápoldatot. Kitettem a lépcsőház üveg fala mellé, egyrészt, mert ott a legjobbak a fényviszonyok, másrészt mert ilyenkor már mindennek nevezhető csak szépnek nem.
A levelek sárgulása után abbahagytam az öntözést, és otthagytam a helyén őszig, teljesen szárazon. Megjegyzem, sok reményt nem fűztem hozzá.
Szép nagy hagymát találtam ősszel a cserépben (a csúcsán már látszik a hajtás):
JÁCINT HAGYMA, 4 CM LEHET AZ ÁTMÉRŐJE |
Érdemes tudni, hogy a rózsaszín jácintok hagymája lilásrózsaszín buroklevéllel fedett, a fehérek színe inkább hasonlít a vöröshagymáéhoz.
Elültettem, alaposan megöntöztem, betettem az erkély sarkába, majd elfelejtettem. December végéhez közeledvén, túl az első komolyabb fagyokon, eszembe jutott. Szép zöld, sértetlen levélcsomó díszlett a tetején. Behoztam egy hűvös szobába, ahol olyan 3 hét alatt kivirágzott.
Ilyen volt tavaly:
TAVALY, "GYÁRILAG" HAJTATVA |
és ilyen most:
IDÉN, HÁZILAG HAJTATVA |
Hibája, hogy a virág nem emelkedett a levelek fölé, és persze, mivel nem kapott olyan szigorú, "gyári" hőkezelést, ezért nem lett olyan tömvetömött a virágfürt. Viszont két virágszárat hozott, és jobban hasonlít természetes ősére. Az illata pedig így is bódító.
A cikláment már évek óta nevelgetem, de az első év után többé nem volt hajlandó virágozni. Idén tavasszal, amikor a kánikula kezdte csattogtatni a fogait, abbahagytam az öntözését, bármennyire is kókadozott. Egész nyáron szárazon pihent egy sarokban. El ne feledjem: meg is fenyegettem (mint itt).
Ősszel aztán látom, hogy megjelent egy zöld levélke a gumó csúcsán. Akkor elkezdtem öntözgetni, tápoldatozni, alulról szívatva fel, és most itt van:
Remélem kedvet csináltam mindkettőhöz!
1 megjegyzés:
Húú ! Ez a ciklámen tényleg gyönyörű !! Lehet, hogy mégiscsak meg kellene próbálkoznom vele?
Megjegyzés küldése