Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2015. december 1., kedd

Egy napsütéses november maradványai

Érdekesen nyilatkozott a minap az egyik amerikai blogszerző. Éspedig, hogy ő nagyon szereti a novembert. Addigra ugyanis már nagyjából elvégezte a kerti munkákat, nincs több tennivaló kint, és megkezdheti az álmodozást a következő évről, ami tulajdonképpen jobb is, mint a valóságos kertészkedés, mert nem jár annyi kudarccal. Bár van benne igazság, ez az utolsó rész nagyon különös egy amúgy nagyon aktív és agilis – és nem utolsó sorban sikeres kertész – amerikai férfi "tollából".



Nos, mivel a mi novemberünk idén csodálatosan szép volt (amióta a világon vagyok nem éltem még ennyi napsütést novemberben), én igenis sokat dolgoztam még ebben az elmúlt hónapban odakint. De immár én is úgy érzem, hogy mindent elvégeztem (-tünk). Vasárnap a komposztot is elterítettük, úgyhogy némely ágyások jó fekete takarót kaptak, lásd fent.

Van olyan kiváltságos (?) is, aki arany színűt, például a Hollandiából hozott Podophyllum. Aludjon szépen tavaszig, a száraz juharlomb nem csak a hidegtől, de remélhetőleg a túl sok téli esőtől, hótól is megvédi. Már ha lesz ilyesmi persze :)



Tegnap aztán, a már félig alvó kertben bóklászva megörökítettem néhány pillanatot, amit valahogy olyan drámainak találtam. Lehet, hogy ezt a drámaiságot csak az adja, hogy már nem sütött a nap, és így sötét környezetből világít ki még mindig néhány gyönyörű virág. November végén!

CYCLAMEN CILICIUM, HA MINDEN IGAZ.
ŐKET MAJD BEVISZEM A FAGYMENTES LÉPCSŐHÁZBA, HA ODAKINT MÁR NEM LESZ FAGYMENTES.

Itt nálunk eddig egyetlen fagyos éjszaka volt, a múlt héten, azt is nagyjából csak onnan tudtuk, hogy a madarak vize kissé jeges volt reggel. De az egynyári virágok az erkélyen (petúnia, verbéna, lobélia) meg sem parittyázták, ahogy gyerekkorunkban mondtuk volna.

És persze a makacsul virágzó kankalin sem. Kíváncsi vagyok, marad-e elég ereje tavaszra...

PRIMULA DENTICULATA

Végül pedig a két "legdrámaibb" kép. Az alábbi különösen színben nagyon tetszik. A hunyor sötétzöldje, az amerikai májvirág megbarnult levelei és a krókusz kékje nagyon jól mutat együtt. Idén az amerikai májvirág levelei nagyon szépen színeződtek. Máskor inkább amolyan unalmas barnák lesznek, és el is rothadnak lassan a novemberi esők hatására. Most talán azért ilyen, mert eső helyett sok napsütést kapott az év egyik legsötétebb hónapjában.

HELLEBORUS HIBRID, HEPATICA AMERICANA, CROCUS SPECIOSUS 'ARTABIR'

Ez a kis törpe rózsa szintén nem akar nyugovóra térni még. Petrának igaza van, minden késői virág sokkal intenzívebb színű, mint nyáron,  a melegben volt.

ROSA 'THE FAIRY'

Legközelebb, ha minden jól megy, egy nagyon kedves gesztusról fogok beszámolni.

2 megjegyzés:

Petra írta...

Valóban hihetetlen szép novemberünk volt. És immár december van, és az idő még mindig szinte tavaszias...

És persze megint hihetetlen szépek a képeid. Nagyon gusztusos a kerted:)


Kata írta...

Köszi Petra.