Gyönyörű időt hagytunk az olaszországi Dolomitokban, fájt is a szívünk nagyon. Hazafele indulván a Sella hágón muszáj volt még egy kis ideig gyönyörködni a felhőtlen, ragyogó reggeli tájban, a Marmolada havas gleccserpalástjában, a Padon gerinc üde zöld domborulataiból előbújó fekete szirtekben, és a Sella csoport hihetetlen méretű, fekete "könnytől" áztatott vöröses dolomitfalaiban. Többen kissé gúnyosan/unottan kérdezték két hete, hogy "megint a Dolomitokba?". De mi tudjuk, hogy még ez sem volt az utolsó. Egyrészt szerelmesek vagyunk az ottani tájba, aki még nem látta, vagy csak képen látta, az el sem tudja képzelni azt a csodát. Aki meg nem szereti a hegyeket, az persze végképp nem érti, de hát ez legyen az ő nyomorúsága. Másrészt minden évben tartogat számunkra új felfedezni való növényeket.
Idén "csak" kettőt kaptunk, de az fölér 20 másikkal.
A havasi gyopárnefelejcsnek (Eritrichium nanum) nemcsak a magyar neve gyönyörű, a növény méltó hozzá. Virágai a nefelejcséhez hasonlók (hiszen rokonok is), de majdnem ülők a szőrös levélpárnán, amely a sziklák oldalára tapad a lehető leglehetetlenebb helyeken. A meszet nem szereti, csak a szilikátos és vulkáni eredetű, savas kémhatású kőzeteket. Ahol előfordul, ott rendszerint sok van belőle, de nem sok helyen fordul elő, és főleg nehezen megközelíthető.
 |
| Eritrichium nanum – Dolomitok, Padon gerinc, Zoltán Ferenc felvétele |
Kerti körülmények között nagyon nehéz megtartani, és főleg virágzásra bírni. Az angolok több, mint 100 éve küzdenek vele, ritkán, és csak kevesen járnak sikerrel. Angol neve King of the Alps, vagyis az Alpok királya. Virágai tehát ragyogó nefelejcskékek, KIVÉVE AZON NAGYON RITKA ESETEKET, amikor fehérek. És mi most egy ilyen fehér tövet találtunk!
 |
| Eritrichium nanum – Dolomitok, Padon gerinc, Zoltán Ferenc felvétele |
A másik érdekességet is ugyanezen a bizonyos Padon gerincen tartogatta számunkra a Természet. Maga a növény is különleges, mert elég ritka és szintén a normális túrista (és a zergék) által csaknem megközelíthetetlen, függőleges sziklafalakat szereti. Ott alkot hatalmas, félgömb alakú párnákat. Az okosok szerint nem bírja más fajok konkurenciáját, ezért költözött az évmilliók során ilyen zord élőhelyekre. Már fényképeztük tavaly, szintén a Dolomitokban. A mostani felfedezés azért érdekes, mert a svájci gombafű (Androsace helvetica) mészkedvelő, mészkő- vagy dolomit sziklafalakon él – általában. Mi viszont most ezen a bizonyos vulkáni gerincen találtuk meg, ugyanott, ahol a mészmentes kőzetet kedvelő gyopárnefelejcs tenyészik.
Reginald Farrer könyvében olvastam, hogy ő is felfedezte itt a múlt század elején, és ő is nagyon csodálkozott ezen a szokatlan élőhelyen.
 |
| Androsace helvetica – Dolomitok, Padon gerinc, Zoltán Ferenc felvétele |
 |
| Androsace helvetica – Dolomitok, Padon gerinc, Zoltán Ferenc felvétele |
És újra itthon
Annak, ha az ember alpesi növényeket tart az erkélyén, edényekben, egyetlen igazi nehézsége van. Amikor ugye a fent említett elutazik 1-2 hétre nyaralni...
Van ugyan mindig egy-egy kedves rokon vagy barát, akit meg lehet nyomorítani azzal, hogy három naponta eljöjjön öntözni, és ők el is végzik a feladatot becsülettel. De ezek nem egynyári balkonnövények, és ha az illető "szolgálatos" maga nem foglalkozik ilyenekkel, akkor nagyon pontos utasításokat kell adni neki, hogy mikor hová, és mennyit. Ez eleve nehéz, mert én úgy öntözök, hogy figyelem a növényeket, vizsgálom a talajt, és figyelembe veszem az időjárást, nem állítok fel magamnak szabályokat. Arról nem is beszélve, hogy ha látom, hogy valami gond van egy növénnyel esetleg megpróbálok segíteni, és talán sikerül is. Például, nemrég láttam, hogy az idén Brno-ban vásárolt szép kis szegfű zöld párnája egyik oldalon ijesztően barnul. Azt nem tudtam igazán, hogy miért, de leszedtem a barna részt, a többit pedig leárnyékoltam egy kővel, hogy védjem a déli tűző naptól. És azóta megvan és virul. Ha viszont akkor nem vagyok, mire hazajövök már csak egy száraz fűcsomót találtam volna. Mint ahogy ez most meg is történt egy másik növénykével, amely beültetés után egy hónapig vígan élt és gyönyörű zöld volt, most meg teljesen halott. És az egészben az a legrosszabb, hogy még csak meg se tudom mondani, hogy kimaradt véletlenül az öntözésből (egy sarokban van), vagy túl sok vizet kapott, vagy a meleg volt sok neki.
Szerencsére azért nem sok ilyen van, de – ahogy a párom mondta – áldozatoknak mindig lenni kell :( Egy 10 napos nyaralás nem telik el büntetlenül a magamfajta kertész számára. Most is van még néhány halódó, de azokat talán sikerül megmenteni.
Itthon hűvös, esős idő fogadott, és csak kevés virág. Ők következnek most, hogy ha már jóval kezdtem, jóval is zárjam ezt a bejegyzést.
Előbb két sziklakert, amelyek sokat változtak (talán túl sokat is) az utóbbi hetekben:
És néhány virág:
 |
| Saxifraga 'Southside Seedling' – furcsa másodvirágzás a már haldokló levélrózsán |
 |
| Sempervivum sp. |
 |
| Habranthus robustus |
 |
| Cyclamen purpurascens |
3 megjegyzés:
Először is üdv újra itthon! :) Gyönyörűséges képeket hoztatok, és bizonyára a belül elraktározott élmények még szebbek. Magam nem jártam még a Dolomitokban, de biztos vagyok abban, hogy sohasem unnám meg az odajárást! :) Ahány helyen jártam eddig hegyek között, mindig visszavágyok.
Bevallom még az itthoni kis középhegységeinket se tudom megunni, pedig és egy időben rendszeresen rótam az ösvényeket mindenfelé az országban... Sőt még a közvetlen környezetünket sem unom, amiben pedig nap mint nap élünk, és tele vagyok még tervekkel, hogy merre kellene elmenni kirándulni, fotózni, felderíteni. Itt megvan az a nagy helyzeti előny, hogy az év bármely szakaszában elérhető közelségben vannak ezek a csodák.
A növények állapota meg tényleg mint az embereké: egyszer fent egyszer meg lent... Emlegettem a lerágott csillagfürtünket, ami azóta hozott egy ugyan kicsit amorf, de szerintem szép második virágot. Biztosan magára találnak majd a kis kertjeid, most hogy megjött az "anyjuk" -- már ha mondhatom így. :)
Micsoda érzés lehet felfedezni ezeket a szépségeket! Gyűjtöttél valamilyen magot ezúttal?
Szomorú, ami azzal a növénnyel történt.
Hát, június ott még messze nem a maggyûjtés ideje. Alig olvadt el a hó, épp csak most van a tavaszi virágpompa. Néhány sárga kökörcsin ugyan már elvirágzott, de magot még azokról sem lehetett gyûjteni.
Megjegyzés küldése