Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2011. december 8., csütörtök

Kankalinok téli rügyei

Nem tudom más hogy van vele, de számomra mindig nagyon érdekes megfigyelni, hogyan néznek ki télen a különböző növények. Némelyik olyan, mintha nem is élne már, csontszáraz levélkupac, némelyik, bár siralmas látványt nyújt, azért jól láthatóan várja a tavaszt. Nem sok akad, amelyik első látásra élvezetes lenne. De közelebbről nézve vannak még csodák! (Nem mindegy persze, hogy kinek mi a csoda.)

A kankalinok – legalábbis az európaiak – a makro-lencsevégre valók közé tartoznak. Különösen a lisztes levelűekre jellemző a szép levélsárgulás, miközben a levélrózsa közepén ott ül egy a nyárinál sokkal erősebben púderezett reménykeltő rügyecske.

A saját növényeinkről készítettem néhány képet.

Primula marginata – a Tengeri-Alpok növénye

Primula farinosa (lisztes kankalin) – nagyon gyakori az Alpokban
És ennek közeli rokona, amely viszont csak Bulgáriában, a Stara Planina hegységben fordul elő vadon (de magról nagyon könnyen szaporítható):

Primula frondosa
A botanikai leírások megemlítik, hogy a két faj között az (is) alapvető különbség, hogy ez utóbbinak a téli rügyei nagyon feltűnően lisztesek:

Primula frondosa
Igazán szép látvány. Úgy tudom egy ott élőtől, hogy a Stara Planina környékén NAGYON hidegek a telek. Ez a növényke nem a füves sziklagyepekben él, mint előző társa, hanem inkább sziklahasadékokban, ahol sokszor hótakaró sem védi. Gondolom, ezért kell a vastag lisztbevonat, meg a téli napsütés ellen is, amely végzetes lehet, ha közben fagyos a talaj.
Idén vetettem a magot, úgyhogy a virágát még nem láttuk, de talán jövőre már megmutatja.

Érdekes, hogy a bőrszerű levelűek alsó levelei nem sárgulnak, hanem inkább barnulva száradnak télen.

Primula clusiana
A nyár végén kiültetett magoncok egyelőre nem sok jelét mutatják, hogy észrevették volna, tél van. Ezt egyébként már más fajoknál is megfigyeltem (pl. tárnicsoknál), hogy a magoncok levelei sokkal "fittebbek" maradnak télen, mint a felnőtt növényeké. A következő képen vagy P. clusiana, vagy P. auricula magonc látható. Mivel trehány voltam, és nem írtam fel augusztusban, hogy melyiket ültettem ide, meg kell várnom, amíg még fejlődnek egy kicsit a levelei (tavasszal), akkor majd egyértelmű lesz.

Primula magonc
Hasonló bejegyzések találhatók a Tél és teleltetés téma alatt (lásd: TÉMÁK).


2 megjegyzés:

Nyözö írta...

Nálad mindig tanul az ember valamit... :) Én sohasem gondoltam volna hogy vannak ilyen téli rügyei kankalinoknak. Gondolom nem is általános jellemzőjük, és a mi sok-sok tavaszi kankalinunkon hiába keresnék ilyet... Vagy mégis? Sok tövön még ott az elszáradt virágszár, így a megtalálásuk nem okoz gondot, feltéve ha reggelig nem esik le a hó... :)

Kata írta...

A tavaszi kankalinon is ott van, csak nem ilyen fehér, lisztes, mert maga a növény sem lisztes. De ha le tudsz ásni az avarban a levélrózsa közepéhez, meg fogod találni a kis hegyes zöld rügyet, vagy inkább rügy formájú fiatal levélcsomót a megsárgult levelek között.