Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2011. december 22., csütörtök

Fény, fény, fény!

Nagy nap a mai, hiszen mától hosszabbodnak a nappalok! 
Ezt akarom itt most néhány mai virággal megünnepelni.

Az "orchideákat" sokan nem szeretik. Ennek sokféle oka van. Laikusok gyakran kijelentik, hogy nem szeretik, mert számukra csak a lepkeorchidea (Phalenopsis) létezik, amelyet ma már úton-útfélen árulnak. Ezért tettem idézőjelbe a szót. Legtöbben nem tudják, mi is az orchidea, mennyiféle van, és milyen fantasztikus család, minden szempontból. Én is így voltam ezzel sokáig. Szerencsére már kinőttem ebből a gyermekbetegségből, annyira, hogy a "közönséges" lepkeorchideákat is beengedem a lakásba. Méghozzá nagy örömmel, ilyenkor télen. És alig várom, hogy már annak a virágnak örülhessek majd, amely nálunk nyílott.
Van már négy Phalenopsis, egy almazöld virágú Dendrobium (sajnos nem készült róla kép annak idején) és egy ékszerorchidea (Ludisia discolor) dugványról, ő most még csak bimbós. 
Alkalomadtán mindegyiket meg fogom mutatni, és megpróbálom meggyőzni az olvasóimat, hogy nem sznobizmus szeretni a trópusi orchideákat.

Phalenopsis

Aki az Afrikaiibolya bejegyzésből kimaradt: a barackszínű (?):



A fekete hunyor (Helleborus niger) ilyenkor karácsony táján nálunk szobanövénnyé válik. Mivel ez nem annyira természetes, mint mondjuk az afrikaiibolyánál, ezért lassítom egy kicsit ezt a folyamatot. A bimbók már október végén megjelentek rajta kint az erkélyen. November elején aztán behoztam a lépcsőházba, majd onnan egy hűvösebb szobába, onnan a melegebb nappaliba. Ha elvirágzott, ugyanígy fog visszaköltözni, de a fűtetlen, fagymentes és világos lépcsőház lesz az utolsó állomás, amíg kint fagyos idők járnak. Ahogy már említettem, cserépben nem teleltetem többet a szabadban.
Tíz virágot hozott az idén. (A képen nem látszik az összes!)



És végül egy új jövevény: fehér virágú karácsonyi kaktusz (Zygocactus truncatus). Őt is szoktatni kellett a 20-21 fokhoz. A virágüzlet előtt, a szabadban sorakoztak. Ha behozom az 5 fokból rögtön a melegbe, valószínűleg nem nagyon maradt volna rajta bimbó, ezt már tapasztalatból tudom. Így aztán ugyanúgy szoktattam, mint a hunyort, de csak két hétig. És úgy tűnik, sikerrel, mert nem esett le egy bimbó sem, elkezdtek nyílni a virágai.


Egészen különleges ezzel a bíborszínű bibével és a torokban lévő bíbor rajzolattal. A szirmok sárgás színe csak a lámpa miatt van, egyébként teljesen fehér, a szirmok külső oldalán van némi rózsaszínes árnyalat.


3 megjegyzés:

Nyözö írta...

Bizony, elmúlt a téli napforduló... :) De a télből még van hátra bőven, sőt csak most kezdett rá igazán! Végre hó van, védi a növényeket, és nedvesség a kiszáradt földnek.

Nagyon szépek a képek, jó ilyenkor a szobában modellezni ilyen szépségekkel!

Paradox módon nálunk ilyenkor van a legtöbb napfény, az egész kertet egész nap süti a nap, a ház is úszik a napfényben.

Kata írta...

Azt elhiszem, ez itt is így van, csakhogy nálunk mostanában nem sokat süt. Lehet, hogy ott fenn a hegyen más világ van, de itt, sokszor úgy érzem, már időtlen idők óta csak a szürke eget lehet nézni. Hogy rövidek a nappalok, az hagyján, de hogy azalatt a szűk 6 óra alatt is csak villanyfénynél lehet fotózni a növényeket, ez már tényleg nyomasztó néha.

Nyözö írta...

Boldog Új Évet Kívánok! :)

Felénk azért napfényes a tél, mert egy kis fennsík peremén vagyunk. Tőlünk délre van a lapos rész, északra a meredek. Lombhullás után a kopár fák között egész nap süt a nap, és mivel alacsonyan van az ablakokon át a ház is állandó napfényt kap. Sokszor elég már ez a 440m tszf hogy az alacsonyabb ködpaplanokat megússzuk, ilyenkor a legvakítóbb az idő. Ezek nálatok még sokszor elszürkítik az eget. Különösen január-február felé gyakori az alacsony területek ködössége.

Aztán tavasszal szépen árnyékba borulunk, és mire jönnek az itt amúgy is enyhébb nyári kánikulák már a kerítésig se lehet látni. Ilyenkor az eresz miatt a ház is csak reggel kap kicsi napot...