Nagy nap a mai, hiszen mától hosszabbodnak a nappalok!
Ezt akarom itt most néhány mai virággal megünnepelni.
Az "orchideákat" sokan nem szeretik. Ennek sokféle oka van. Laikusok gyakran kijelentik, hogy nem szeretik, mert számukra csak a lepkeorchidea (Phalenopsis) létezik, amelyet ma már úton-útfélen árulnak. Ezért tettem idézőjelbe a szót. Legtöbben nem tudják, mi is az orchidea, mennyiféle van, és milyen fantasztikus család, minden szempontból. Én is így voltam ezzel sokáig. Szerencsére már kinőttem ebből a gyermekbetegségből, annyira, hogy a "közönséges" lepkeorchideákat is beengedem a lakásba. Méghozzá nagy örömmel, ilyenkor télen. És alig várom, hogy már annak a virágnak örülhessek majd, amely nálunk nyílott.
Van már négy Phalenopsis, egy almazöld virágú Dendrobium (sajnos nem készült róla kép annak idején) és egy ékszerorchidea (Ludisia discolor) dugványról, ő most még csak bimbós.
Alkalomadtán mindegyiket meg fogom mutatni, és megpróbálom meggyőzni az olvasóimat, hogy nem sznobizmus szeretni a trópusi orchideákat.
 |
| Phalenopsis |
Aki az Afrikaiibolya bejegyzésből kimaradt: a barackszínű (?):
A fekete hunyor (Helleborus niger) ilyenkor karácsony táján nálunk szobanövénnyé válik. Mivel ez nem annyira természetes, mint mondjuk az afrikaiibolyánál, ezért lassítom egy kicsit ezt a folyamatot. A bimbók már október végén megjelentek rajta kint az erkélyen. November elején aztán behoztam a lépcsőházba, majd onnan egy hűvösebb szobába, onnan a melegebb nappaliba. Ha elvirágzott, ugyanígy fog visszaköltözni, de a fűtetlen, fagymentes és világos lépcsőház lesz az utolsó állomás, amíg kint fagyos idők járnak. Ahogy már említettem, cserépben nem teleltetem többet a szabadban.
Tíz virágot hozott az idén. (A képen nem látszik az összes!)
És végül egy új jövevény: fehér virágú karácsonyi kaktusz (Zygocactus truncatus). Őt is szoktatni kellett a 20-21 fokhoz. A virágüzlet előtt, a szabadban sorakoztak. Ha behozom az 5 fokból rögtön a melegbe, valószínűleg nem nagyon maradt volna rajta bimbó, ezt már tapasztalatból tudom. Így aztán ugyanúgy szoktattam, mint a hunyort, de csak két hétig. És úgy tűnik, sikerrel, mert nem esett le egy bimbó sem, elkezdtek nyílni a virágai.
Egészen különleges ezzel a bíborszínű bibével és a torokban lévő bíbor rajzolattal. A szirmok sárgás színe csak a lámpa miatt van, egyébként teljesen fehér, a szirmok külső oldalán van némi rózsaszínes árnyalat.
3 megjegyzés:
Bizony, elmúlt a téli napforduló... :) De a télből még van hátra bőven, sőt csak most kezdett rá igazán! Végre hó van, védi a növényeket, és nedvesség a kiszáradt földnek.
Nagyon szépek a képek, jó ilyenkor a szobában modellezni ilyen szépségekkel!
Paradox módon nálunk ilyenkor van a legtöbb napfény, az egész kertet egész nap süti a nap, a ház is úszik a napfényben.
Azt elhiszem, ez itt is így van, csakhogy nálunk mostanában nem sokat süt. Lehet, hogy ott fenn a hegyen más világ van, de itt, sokszor úgy érzem, már időtlen idők óta csak a szürke eget lehet nézni. Hogy rövidek a nappalok, az hagyján, de hogy azalatt a szűk 6 óra alatt is csak villanyfénynél lehet fotózni a növényeket, ez már tényleg nyomasztó néha.
Boldog Új Évet Kívánok! :)
Felénk azért napfényes a tél, mert egy kis fennsík peremén vagyunk. Tőlünk délre van a lapos rész, északra a meredek. Lombhullás után a kopár fák között egész nap süt a nap, és mivel alacsonyan van az ablakokon át a ház is állandó napfényt kap. Sokszor elég már ez a 440m tszf hogy az alacsonyabb ködpaplanokat megússzuk, ilyenkor a legvakítóbb az idő. Ezek nálatok még sokszor elszürkítik az eget. Különösen január-február felé gyakori az alacsony területek ködössége.
Aztán tavasszal szépen árnyékba borulunk, és mire jönnek az itt amúgy is enyhébb nyári kánikulák már a kerítésig se lehet látni. Ilyenkor az eresz miatt a ház is csak reggel kap kicsi napot...
Megjegyzés küldése