Hengeresliliom (Veltheimia bracteata)

Különleges megjelenésű növény, amely nálunk inkább cserépben tartható, mivel nem élné túl a telet szabadföldben. Na és a virágzási ideje miatt is, hiszen tél végén, kora tavasszal virágzik, éppen olyankor, amikor a télnek eszébe szokott jutni, hogy még van egy kis ideje tombolni. A fenti kép tavaly, a virágzás kezdetén készült. A virágok színe sajnos kissé sápadt, a fényszegény hónapok nem kedveznek neki, de ezen nem tudok segíteni.

A "hengeres" név valószínűleg nem a virágzatra vonatkozik, amely kúpos, hanem az egyes virágokra. A "liliom" pedig nem igaz, mert a jácintfélék családjába tartozik. 

Íme a virágzat fejlődése:

A nemzetség latin neve August Ferdinand Graf von Veltheim (1741-1801) előtt tiszteleg, aki elsősorban ásványtani kutatásairól híres, de valószínűleg a botanikában is jeleskedett. A bracteata pedig gondolom, murvást jelent, mert a bractea a murvalevél (virágzati fellevél) latin neve. A fenti képeken jól látszanak a bimbók alatt a hosszú vékony murvalevelek. 

Ezen kívül még egy faj van ebben a nemzetségben, a Veltheimia capensis. Ezt sajnos nem tudom bemutatni, azért említem, mert neve árulkodik arról, hogy Fokföldről származik. A bracteata is onnan, Dél-Afrika keleti részén, erdők szélén, bozótokban él, nem annyira napimádó, és nem is annyira egyértelműen lombhullató, mint a capensis. Mindkét Veltheimia "alszik" nyáron, ezért viszonylag szárazon kell tartani, és ha nagyon meleg van, akkor a bracteata is lehullatja leveleit, hogy aztán ősszel hajtson újra. A mi növényünk tavaly nyáron végig zöld maradt, mialatt az előző levelei lassan leszáradtak már jöttek az újak. Ez valószínűleg azért lehetett, mert hűvösebb helyen tartottam, és –látván, hogy nem akar megválni teljesen a leveleitől – nem hagytam egészen abba az öntözést. Most így néz ki:

Ahogy a fenti képen is látható, a virágzat furcsa formát öltött, gömb alakú lett, mert a kúp csúcsán nem fejlődtek virágok:

Megvallom, nekem így jobban tetszik.

Körülbelül másfél hónappal hamarabb virágzik most, mint tavaly, talán mert amint megjelent a bimbó rögtön behoztam a hideg lépcsőházból a meleg lakásba. Ahhoz ugyanis, hogy egyáltalán virágozzon, ősszel egy kis hideghatásra van szüksége. Csak ezt a könyvek nem nagyon említik, én is attól tudom, akitől kaptam. A fagyos reggelek érkeztével be kell vinni valamilyen fagymentes, de hideg helyiségbe, amíg a bimbó meg nem jelenik. 

Már ez idő alatt is, és természetesen a virágzás idején rendszeresen kell öntözni, sőt tápoldatozni se árt. Laza, homokos talajt kedvel, egy kis jó minőségű kerti földdel, vagy készen vásárolt virágfölddel gazdagítva. Én a nyári átültetéskor fele-fele arányban kevertem. Ha rendszeresen tápoldatozzuk, akkor nem szükséges minden évben átültetni, csak ha már kinőtte a cserepet, esetleg kibújtak a gyökerek a vízelvezető nyílásokon. Ahogy a képen is látszik, jobb ha a hagyma csúcsa nincs földdel takarva. Öntözni általában alulról szoktam, mint minden hagymást, hogy a hagyma körül minél kevésbé nedvesedjen át a talaj. 

Nem kizárt, hogy a virágzat csúcsán most azért nem tudtak kifejlődni a virágok, mert túl hamar behoztam a növényt. Ha ragaszkodunk a kúpos formához, akkor talán érdemes megvárni a bal oldali képen látható állapotot, amikor már a virágzati szár is megnyúlt egy kicsit. Addigra minden virágkezdemény kifejlődik, mint ahogy tavaly nálunk is történt. Viszont nekem akkor nem tetszett, hogy mire a felső virágok kinyíltak, addigra az alsók elhervadtak. Most, hogy kevesebb virág van, bevárták egymást.

Szokás szerint nézzünk bele közelebbről a virágba. A porzószálak érdekesen görbültek, és sötétebb rózsaszínűek, mint maga a forrt leplű virág.

Hogy a bibe melyik, azt én is csak sejtem, mint ahogy a tövénél a zöldes színű magházat is.

Állítólag könnyen szaporítható magról, már csak az a kérdés, hogy mi a feltétele annak, hogy magot teremjen.

Aki még több képet szeretne látni erről a növényről, annak ajánlom figyelmébe az  egyik kedvenc oldalamat. Ott a magvetésről is lehet bővebben olvasni.

Fogalmam sincs persze, hogy szép hazánkban hol lehet hozzájutni ehhez a növényhez, de hát ma már kicsit tágabbak a lehetőségeink, mint ezelőtt 25 évvel, ha esetleg sikerült valakinek kedvet csinálni hozzá, akkor rajta! A fenti oldal szerint levéldugvánnyal is szaporítható. Idővel állítólag sarjhagymákat is nevel, ezért növénybarát körökben van esély, hogy örökbe fogadhatunk egy fiatal példányt.