Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2015. július 24., péntek

Kincsek és... komposztnak valók

A már sokat emlegetett skót kertész egyik blogbejegyzésében kifejti, hogy nem kell egy kertben csupa különlegességnek lenni. Ő amúgyis a természethű kert híve, ami legutóbbi fotósorozatán is nagyon jól látszik. Ha az ember a természetben jár, rendszerint csupa közönséges növénnyel találkozik. Azok is gyönyörűek lehetnek. Aztán ha sokat keresgél, fáradozik, akkor bukkan rá egy-egy ritka kincsre. Így kell ennek lenni a kertben is, mondja.

Hát én most megmutatom az egyik kincsemet.



Meséltem már, de elmondom újra, hogy egy osztrák növénybaráttól kaptam néhány gumót valami magért cserébe, 6 vagy 7 éve. Ő valahol Linz környékén élt, de már ne keressétek szegényt, nem sokkal 60 után el kellett mennie. Ez a kis erdei ciklámen és egy társa immár nem cserépben, hanem a kertbe kiültetve virul, és még csak nem is kókad a 38 fokos hőségben. Igaz, nyáron át teljes árnyékban van, csak tavasszal süti a nap, amikor az még éltető és nem gyilkos, mint most.

A gazdája pedig mi mást tehetne ebben a szaharai melegben: néhány őrültjelölt társával elmegy egy évelőtermesztőhöz bevásárolni. Ugyan lejárt már a szezon, úgyhogy "nem túl nagy a választék" (vajon akkor milyen volt, amikor nagy volt???), na de azért négyünknek sikerült annyit összeszedni, hogy nagyon-nagyon jól kicentizve fért el a kert- növény- és őrültbarát dzsipjében, ölünkben is növényeket szorongattunk. Ja, hogy meg ne fázzanak. 

Kettő az új szerzemények közül, amelyeknek nagyon örülök:

DICENTRA NEMTUDOMPONTOSAN, TALÁN 'KING OF HEARTS' FAJTA

MONARDA 'BALMY PURPLE', EGY TÖRPE MÉHBALZSAM

Hoztam aztán még néhány szép szegfűt és veronikát a sziklakertbe, de azokat majd tavasszal mutogatom, ha virágoznak. Meg sásokat és fekete Ophiopogon planiscarpus-t. És páfrányokat. Tudtam volna többet is, ha nagyobb lett volna az a vacak autó (jó volt az az autó, csak a mi telhetetlenségünkön kell viccelnem kicsit).

Ezalatt a törpe rózsák igen hősiesen állták a sarat itthon. Pontosabban előbb a meleget, aztán a nyári záport, amiből a sár lett volna, ha nincs fenyőkéreg. (Ezt persze nap mint nap szétdobálják a rigók, mi meg összeszedjük, de azért valamennyire véd a sártól mégis.)



Nem úgy a Coral Dawn. Ezt a szegény rózsát már többször kipellengéreztem itt, de hát mit tegyen az ember, ha ilyen rózsát választ? Kinyíltak a virágok, másnap jött a zápor (nem jég, és nem felhőszakadás, csak egy kiadós zápor!):

ROSA 'CORAL DAWN'

Mi ez, ha nem fajtahiba? Hiszen itt van a Blue Peter az eső után, vidáman kacsingat az ég felé:

ROSA 'BLUE PETER'


No de sebaj, mert, ahogy egy idős kertész ismerősöm szokta mondani: "nincs az a rossz növény, amiből ne lenne jó komposzt".
Ez mindig vigasz lehet a kertésznek.

3 megjegyzés:

Kavics írta...

Ez első képen nagyon szép az a virág. Mi a magyar neve? Pont olyan virágok vannak rajta (szivecskék) mint a *Jézusszíve*. Biztos, hogy nem ez a becsületes neve, csak én így ismerem. :-D

Kata írta...

Bocs, elfelejtettem odaírni, szívvirág a neve, meglepő módon :)

Kavics írta...

:-D