Csak a melegről

... ami jó, mert nem fázunk, viszont nagyon fárasztó. Nem csak nekem, a virágainknak is:

Rekordrégóta rekordmeleg van. Csoda, hogy mégis tudok szépeket fotózni, ők az igazi hősök, nem én, aki egész nap a lakásban hűsölök (mert ott csak 30 van fokból).

Itt látszólag nincs baj, de azért a vörös kasvirágok színe olyan, mintha már nagyon sokszor kimosták volna:

Kinyílt az első dália, de lekókad ám, ha két napig nem kap vizet. Nem úgy az Aster frikartii 'Mönch', ami gyönyörű, minden ellenkező híresztelés ellenére karózni sem kell (egyelőre), és tele van bimbóval:

A Miscanthuson pedig megjelentek kis kalászok, hiába, ő melegigényes:

Sedum 'Purple Emperor'. Hónapok óta készülődik:

Tavasz óta a kertben nyaral az Eucharis (amazonliliom, vagy örömke), és idén kivételesen betartja az egyik virágzási idejét, ami az augusztus. Cserépben van természetesen, hiszen nem bírja a telünket, csak ez nem látszik. Ő az Amazonas menti mocsaras erdőkből származik. Nálunk kap elég vizet a talajba, és így nem bánja a 27 %-os relatív páratartalmat, mint azok a szegény sárga kasvirágok – akik pedig nem az amazonasi mocsarakból jöttek. 

Végül egy jó hír: semmin nincs lisztharmat. Persze nem tudom, hogy ez az én érdemem, vagy ez is a melegé, mert ezt a hőmérsékletet és (nem)páratartalmat már a lisztharmat sem bírja? TÉNY, hogy azt olvastam egyszer (sőt, többször is) angol újságokban, hogy ha van elég víz a talajban a növénynek, akkor kevésbé támadja a lisztharmat, bármennyire is adottak legyenek a légköri viszonyok eme "nemes" gombának. Én eddig nagyjából hetente kétszer öntöztem, tömlővel, korán reggel, és nagyon bőségesen, SZINTE minden egyes növényre odafigyelve, hogy a méretének megfelelően több liter vizet kapjon... Aki nagyon szomjas, az soron kívül is kap kannából.