Hagyma vagy hagymagumó?

Említettem valamikor, hogy szeretnék erről is írni, és úgy tűnt, hogy van rá érdeklődés, úgyhogy most megpróbálom.
Ebben a hagyma-hagymagumó témában az írott anyag nagyon szétszórt és nem mindig egyértelmű. Sok helyen lehet olvasni róla, de többnyire nem teljes a leírás. Lehet, hogy merész vállalkozás, de most megpróbálom összefoglalni amit olvastam-hallottam-tapasztaltam. Sajnálom, hogy nem fogok tudni mindent képpel illusztrálni, ehhez több növényt kellene feláldozni a különböző fejlődési szakaszokban. 

A hagyma és a hagymagumó is módosult földalatti szár. Azért módosultak, hogy tápanyagot raktározzanak, és ezáltal átsegítsék a növényt az év nehezebb szakaszain, amikor szárazság vagy túl hideg van, vagy esetleg túl kevés a fény (lásd: lombos erdők alja nyáron). Ezeken a földalatti szárakon ugyanúgy rügyek vannak, mint a nem hagymás növények föld feletti szárain. 

A két föld alatti szerv között, amiről ez az írás szól, van egy egyértelmű fizikális különbség. Ezt tulajdonképpen mindenki láthatja, ha félbevág egy hagymát és egy hagymagumót, és a szakirodalmak is többnyire csak ezt részletezik, mint különbséget:

A hagymánál a szár csak egy kis domborulat, pl. az alábbi lilahagyma képen egy kis zöldessárga folt a hagyma alsó részén. A hagyma tönkjének nevezik. Ezen vannak a rügyek (kettő jól látható), és az egészet pikkelylevelek veszik körül, amelyek közül a belsők húsosak (tápanyagraktározás!), a külsö néhány pedig száraz, hártyaszerű buroklevél. Mindezeket a leveleket növénytani nyelven alleveleknek nevezik.

hagyma

A hagymagumónál viszont maga a föld alatti szár vastagodik gumóvá, és ezt borítja néhány száraz pikkelylevél (allevél), amely miatt kívülről úgy tűnik, mintha ez is hagyma lenne.

hagymagumó, krókusz

Van egy élettani különbség is a két szerv között, amit nem nagyon szoktak emlegetni, csak a tényleg profi szakirodalmak.

• A hagyma tönkjén van egy főrügy, és néhány mellékrügy. A rügyek tartalmazzák a levél- és virágkezdeményeket, az aljukon pedig a gyökérkezdeményeket. A főrügyből lesznek legközelebb virág(ok) és levelek, a mellékrügyekből majd a következő években, illetve ezekből képződnek sarjhagymák (fiókhagymák) is, amelyek a vegetatív szaporodást szolgálják. A növény a pikkelylevelekben lévő tápanyag rovására virágzik, ezek tehát a virágzás során szép lassan összefonnyadnak. Virágzás után, sőt egyes fajoknál már közben is, elkezd fejlődni a legerőteljesebb mellékrügy, ebből lesz majd következő évben a föld feletti rész, néhány kisebb mellékrügyből pedig sarjhagymák készülnek. A levelek által fotoszintézissel előállított keményítő és cukrok levándorolnak ide, és újra felhízlalják a pikkelyleveleket az új rügyek körül. 
• A hagymagumónál ez az egész föld alatti gumó a szárnak egy ízköze. Ennek az alsó részén is van(nak) rügy(ek). Ezekből lesznek virágok és levelek. A tavasz folyamán a gumó teljesen kiürül, összefonnyad, elhal, viszont fölötte a szár egy másik része (ízköze) újra megvastagodik a levándorló tápanyagok hatására. És itt ekkor egy vagy több új rügy, és ebből egy vagy több új tönk (szár) képződik. Hogy az új hagymagumó a régi alatt vagy fölött alakul ki, ez nemzetségenként változó, és például a krókusznál kicsit zűrzavaros a szakirodalom. Legtöbb írás szerint a régi fölött jön létre az új gumó, de olyant is olvastam már, miszerint alatta. Ezt nem is értem, hiszen csak meg kéne figyelni a nyár folyamán egy ilyen kis szerkezetet. Ez az egyik tervem, ami még mindig nem valósult meg sajna. 

Magyarán: a hagymagumó teljesen megújul minden évben, míg a hagyma csak részben. 

NAGYON FONTOS: mindez csak a mérsékelt övi hagymás/hagymagumós fajokra érvényes. Vannak olyan trópusi/szubtrópusi fajok, amelyeknél a hagyma/hagymagumó évről évre növekszik, vagy legalábbis nem kisebbedik, mert a levelek sem húzódnak vissza, gyakorlatilag nincs nyugalmi időszak.

Megjegyzem, ha valaki most azt mondja, hogy ennek az egész különbségnek (sem a fizikálisnak, sem az élettaninak) a kertész szempontjából nincs jelentősége, majdnem igazat kell hogy adjak neki. 

Engem mindig is érdekelt a növények élettana, mélyebben is, mint amennyire egy kertésznek szükséges, és bizonyos dolgokat nem egyszerű megérteni, ha az ember nem mászik bele nyakig a témába. 

Vannak aztán még érdekes jelenségek, amelyek viszont a házikertész szempontjából is fontosak lehetnek.
A hagymagumónál is, mint a hagymánál, képződnek apró sarjhagymagumók is, amelyek a szaporodást szolgálják. És állítólag annál több kis hagymagumó keletkezik, minél inkább a talajfelszín közelében van az "anya". Ez talán összefügg azzal, amit Ian Young megállípított már többször, hogy annál több apró hagyma vagy hagymagumó képződik, minél szárazabb a talaj. Ez csak akkor jó, ha mindenképpen szaporítani akarjuk a növényt, mert a kis méretű hagymák/gumók még 1-2 évig nem fognak virágozni. Túl száraz körülmények között nem is képződik virágzásra fejlett szerv, csak sok apró, amit aztán nevelgethetünk tovább.

Felmerülhet az a kérdés, hogy ha az új hagymagumó mindig a régi fölött alakul ki, akkor idővel egyszer csak kibújik a föld alól? Egyes hagymás/hagymagumós növényekre jellemző (pl. krókusz), hogy vannak úgynevezett húzó gyökereik, amelyek a gumót fokozatosan lefele húzzák a talajban. Vannak nemzetségek, amelyeknél erre speciálisan fejlett gyökerek szolgálnak, és vannak olyanok, amelyeknél a normál tápanyagfelvevő gyökerek töltik be ezt a szerepet is. Az elv mindkettőnél ugyanaz: a gyökér felső részén a szövetek összehúzódnak, ezáltal fokozatosan lejjebb rángatják a szárat a talajban. Ez állítólag csak addig megy, amíg el nem éri azt a mélységet, ahol stabilabbak a környezeti feltételek. Ezt valahogyan a növény érzi... A lefele húzkodás ezen kívül az állatok ellen is véd, amelyek esetleg az ilyen föld alatti növényi szervekre áhítoznak. Vannak olyan hagymások is (bocsánat, az egyszerűség kedvéért hadd nevezzek most mindent hagymásnak), amelyek rövidebb-hosszabb föld alatti indákat fejlesztenek, és ezeknek a végén képződnek az új hagymák.

A növényvilágon belül a hagymások a legfejlettebbek közé tartoznak, és kissé bonyolultabb a működésük, mint mondjuk a fekete bodzának. Elő kell venni a türelmünket és a jobbik eszünket, ha meg akarjuk érteni az egész folyamatot, ami egy év alatt lezajlik egy ilyen növényben.

És hogy nehogy a kedves olvasó elővegye a konyhakést, és mérhetetlen kíváncsiságában felszabdalja a drága pénzen vett virághagymákat, felsorolok néhány fajt, a teljesség igénye nélkül.

"Rendes" hagymások:

• tulipán
• nárcisz
• vetővirág (Sternbergia)
• jácint
• dísz- és egyéb hagymák
• hölgyliliom (Amaryllis)
• amarillisz hibridek (Hippeastrum)
• hófény (Chionodoxa)
• császárkorona (és egyéb Fritillaria fajok)
• hóvirág
• tavaszi és nyári tőzike (Leucojum)
• egyes sziklakerti íriszek (Iris danfordiae, reticulata, histrioides)
• liliomok (ún. csupasz hagymájuk van, mert nincsenek száraz buroklevelei)
• sárma (Ornithogalum)
• csillagvirág (Scilla)
• jakabliliom (Sprekelia)
• Habranthus robustus
• zefírvirág (Zephyranthes)

Hagymagumósok:

• krókusz
• kardvirág (Gladiolus)
• kikerics (Colchicum)
• egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)
• chilei sáfrány (Tecophilea cyanocrocus)

Felhasznált irodalom:

– Schmidt Gábor (szerk.): Növényházi dísznövények termesztése, Mezőgazda kiadó, 2002

– Piller Mária–Bánhidi Imre: Hagymás dísznövények, Botanika Kft. kiadó, 2005

– Martyn Rix, Roger Phillips: The Bulb Book, Pan Books Ltd., 1981

– Ian Young Bulblog