Hagymások és társaik

Nagyon időszerű már a hagymák elültetése, és nagyrészt meg is tettem, de mindenféle fontos és kevésbé fontos okok miatt mostanig nem tudtam írni róla. Szerencsére még majdnem semmi nincs elkésve. Csak az őszi virágzásúakat kellett (volna) már mindenképpen elültetni. Az előző bejegyzésben mutatott virágzó Crocus kotschyanus hagymagumóit szeptember 22-én "dugtam el", már akkor jól lehetett látni, hogy melyek ők a vegyes krókusz társaságban:

Tavaszi és őszi krókuszok

Ezen a képen az is látszik, hogy a hagymák/hagymagumók addig nem fejlesztenek gyökeret, amíg földbe, vagy legalább nedves környezetbe nem kerülnek, hajtást viszont igen. Sőt több példát láttam már arra, hogy a virág is előbújt a hagymából a sötét tárolóhelyen, anélkül, hogy egy csepp vizet kapott volna. Csak arra tudok tippelni, hogy a hőmérséklet változása jelzi számukra, hogy itt az ideje a virágzásnak.

Ez a szegény kikerics nem fehér virágú, de a sötétben a virág kibújt, és nem tudott beszíneződni:

Elültetés után, a fény hatására aztán ugyanolyan lila lesz, mint a társai, és remélhetőleg gyökereket is fejleszt hamarosan.

Vannak azért olyan hagymás növények is, amelyek nem hajlandók virágozni, ha nem kapnak nyár végén némi csapadékot. Ilyen például a nálunk is honos vetővirág (Sternbergia colchiciflora). Elég sok van belőle helyenként a Budai-hegyekben, de ha augusztus végén és/vagy szeptember elején nem esik eső, akkor nyoma sincs a sárga virágoknak, csak levelek fejlődnek tavasszal.

Meg kell jegyeznem, hogy én eddig nagyon kevés hagymás és hagymagumós fajjal próbálkoztam, így nem annyira széleskörűek a tapasztalataim. De amit tudok, azt szívesen megosztom minden érdeklődővel.

Évának ígértem anno, hogy megírom, hogy hogyan teleltetem cserépben a hagymásokat.

Ami a cserépben tartást illeti, a tudományom egy részét Ian Young-tól kaptam, a blogját és egyéb írásait olvasva. Persze az egészet át kell "transzponálni" skóciai körülményekről magyarországiakra, ami néha egyszerű, néha nem. Ő például a hagymásokat augusztusban átülteti friss de csontszáraz talajba, és MINDEN ÉVBEN szeptember elsején öntözi be a cserepeket (amelyeket üvegházban tart!) 

Én, ha el is ültetem őket augusztusban, csak szeptember vége felé öntözöm. Mert nálunk csak akkor csökken annyira, és tartósan a hőmérséklet, hogy a gyökeresedés megindulhasson. Ugyanis ha nincs gyökere a hagymának, de meleg és vizes a talaj, akkor nem gyökeresedik, hanem rothad. Legalábbis a legtöbb tulipán, krókusz, nárcisz és egyéb mérsékelt övi hagymás. Kivéve a hóvirágot és a tőzikét, ezeket nem jó hosszabb időre kiszedni a talajból, és a nyár folyamán is igényelnek egy kis nedvességet.

Én hagymákat ültetni többnyire szeptember végén, sőt, néha csak október közepén szoktam. A tavaszi virágzásúakat még október végén se késő. És ültetés után rögtön meg is öntözöm, jó alaposan. Utána már csak néha adok egy kevés vizet, éppen csak hogy ne száradjon ki teljesen a talaj. De minél inkább közelednek a fagyos napok, annál kevesebb vizet kapnak, novemberben már nem is öntözöm. Jártam már úgy, hogy a nedves talaj átfagyott a cserépben, és ezt a hagymák nem élték túl. Akkor bírják jól a fagyot, ha majdnem száraz a talaj. Így elvileg kint is lehet hagyni télen a cserepeket a talajban, arra vigyázva, hogy eső ne essen bele. Ha hó esik, és betakarja, az nem baj, és még ha utána elolvad, és némi víz belefolyik, abból sem lesz katasztrófa, mert nem ázik át tőle a föld, különösen nagyobb cserépben. 

Arra tudok mindenkit biztatni, hogy minél nagyobb cserépbe ültesse a hagymákat. Inkább többet egy nagy cserépbe, mint sok kicsibe keveset. A talaj hőmérséklete és nedvességtartalma sokkal stabilabb tud maradni nagyobb cserépben, és ezt a növények jobban szeretik.

Szóval volt egy ominózus tél, amely majdnem az összes hagymát elpusztította, amit ősszel elültettem. Bár tudom, hogy én is hibás voltam, mert nem vigyáztam eléggé arra, hogy ne legyen vizes a talaj a fagyok idején, azóta mégis másképp csinálom egy kicsit. Egyrészt, ahogy mondtam, novemberben már nem öntözök. Másrészt a hagymás cserepeket beteszem egy nagy fa ládába, ahol a fiatal magoncokat is teleltetem. Ennek kettős deszka fala van, és fagyok idején a tetejére buborékos fóliát teszek. A hagymások miatt ugyan a láda saját fa tetejét is rátehetném, az évelők magoncainak viszont kell egy kis fény, ezért a fólia. Innen csak március elején szoktam kivenni, amikor már előbújtak a dárdák a talajból.

Innentől kezdve aztán egyre gyakrabban öntözöm, attól függően ahogy fejlődnek a virágok és levelek, és hetente adok valamilyen káliumban gazdag tápoldatot is. Azt hiszem, tavasszal, amíg vannak levelek, nem lehet őket túlöntözni, hacsak nem kreálunk mocsári körülményeket, vagyis nem áll a cserép vízben hosszabb ideig.

Legközelebb majd egy másik ígéretemhez híven azt szeretném megírni, amit a hagyma és a hagymagumó élettanáról tudok.

Most esik és igazi őszi hangulat van odakint, de búcsúzóul még hadd tegyek ide két október eleji, nem hagymás, és nem is esős képet a kertünkből:

A Ginkgo biloba október 13-án

Itt van egy hagymás is, a zefírvirág utolsó fehér csillaga, de ő nem mérsékelt övi, nem is télálló nálunk. Róluk majd máskor.