Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2012. április 13., péntek

Sziklakerti évelők névvel. Avagy: húsvéti nyuszi Róbert Rothnál

Nem tudok írásban lépést tartani a tavasszal. Rendes ember munka, kertészkedés, háztartási és egyéb teendők, programok mellett éjjel írja az írnivalóját, de sajnos nekem ez nem megy.

A húsvéti nyuszink kalandjai pedig mindenképpen említésre méltók. Nagyszombaton Szlovákiában jártunk Róbert Roth alpesi kertészetében, és ezzel tértünk haza:


Nem sok, mert már nincs sok hely az erkélyünkön. Kettő nem fért bele a ládába, ezek lemaradtak a képről.

Mindegyiknek van neve, ellentétben a hazai árudákkal és főleg a barkácsáruházak kínálatával, ahol mindössze a "sziklakerti évelő" feliratra futja. A Dísznövénykereskedelem című szaklapban olvastam egyszer, hogy az áruházak állítólag arra hivatkoznak, hogy a jeltáblát a termesztőnek kell biztosítani. Csakhogy a nagy áruházak olyan nyomott áron veszik át a növényt a termesztőtől, hogy annak nem éri meg még jeltáblát is gyártatni hozzá. Ehhez annyi megjegyzésem lenne, hogy Róbert Rothnál sem volt minden egyes növényen jeltábla, de a sorok végén mindig ki volt írva, hogy ott éppen milyen faj vagy fajta sorakozik. Ehhez persze még hozzájárul az is, hogy a vevők kulturáltan ugyanoda teszik vissza a növényt, ahonnan elvették, ha mégsem akarják megvásárolni. És az is hozzátartozik, hogy Magyarországon a legtöbb vevő nem is kíváncsi arra, hogy a növény, amit majd hazavisz, mi fán terem, milyen névre hallgat. Jó esetben megkérdezi, hogy mit igényel, de sokszor még ez sem érdekli.
Úgy tudom egyébként, hogy Angliában az olyan növényt, amelyhez nincs színes-szagos, fényképpel és nevelési útmutatóval ellátott tábla, köteles az áruda a rendes árnál jóval olcsóbban adni.

Jut eszembe, Roth úrról akartam mesélni.

Középen Róbert Roth, mellette a lánya,
aki angolra tolmácsol
Róbert Roth kereskedőnek se rossz, de látszik rajta, hogy élete és minden öröme az alpesi növények körül forog. Ezt nem is tagadhatná, mert úgy szaladgál ide-oda, napsütéstől egészséges színű arcában kék szeme olyan örömmel mosolyog, és olyan lelkesen mondogatja a növények latin neveit (gondolkodás nélkül!), hogy nem fér kétség az elhivatottságához. 30 éve kezdte el saját sziklakertjét építeni, és 10 éve eladásra is termeszt, elsősorban alpesi évelőket. Azóta van egy kis árudája Horná Ves nevű faluban, Zólyom közelében. Járt Iránban is növénynézőben. Amikor leültem egy padra – persze, hogy az is van – a kezembe nyomott egy köteg kifejezetten élvezetes fotót az iráni útjukról.
Boldog embernek látszik.


Az árudának ez csak egy része.
Kilenc Csapody körös vásárló kedvű őrült, meg néhány szlovák vevő is ládaszám hordta ki a növényeket, végül mégsem látszott nyoma az "étvágyunknak". Hatalmas a választék, és öröm nézni a sok szép, egészséges növényt. Az áruda hátsó részében pedig egy bemutató sziklakertet alakít ki, amely ugyan még nincs teljesen készen, de máris "hazamegyek és én is megcsinálom" típusú gondolatokat ébreszt. Többféle stílusú sziklakertet is bemutat, mindenki eldöntheti, hogy melyik illik a kertjébe, ízlésébe.

A párom nálam sokkal szebb képeket készített, de még nem volt ideje foglalkozni vele, úgyhogy egyelőre a sajátjaimmal vagyok kénytelen illusztrálni az élményt. Egy következő bejegyzésben majd az övéit is megmutatom, mert akit egyáltalán érdekel, hogy hogyan kell sziklakertet építeni, annak lehet tanulni belőle.

Mesterséges sziklahasadékok

Igen, ezt is Roth építette, méghozzá majdnem vízszintes terepen.

Néhány növénybarátunk tavaly már járt nála, és megbeszélték, hogy idén a saját, 30 éve folymatosan épülő magánsziklakertjét is megmutatja nekünk. Ez sajnos egy viszonylag gyors séta volt, lehet, hogy több napot is el tudnék ott tölteni nézelődéssel, fényképezéssel. Ha hallani is akartam, amit mond, meg kérdezni ezt-azt, akkor nem sok idő jutott a fotózásra.




Két kis alpesi ház van. Az egyikben mesterséges hasadékok:


A másikban mésztufa fal, amelyben a nagyon kényes iráni Dionysiák élettől duzzadnak:



Ez is kő:


Egy liptói lerakatból származik a mésztufa, és a szabadban is épült belőle egy északi tájolású, 3 m körüli magasságú fal, amelyben a növények szemlátomást élvezik az életet:


A csapadéktól üvegtető védi, de egyébként szabadon áll, és a tetején van egy öntöző berendezés, amely a kőzetre csurgatja a vizet. A növények aztán innen veszik fel, ami számukra szükséges.

Nem díszelegnek jeltáblák a sziklakertekben, de ha kérdezed, minden növénynek azonnal mondja a nevét. Persze lehet blöffölni is, de ezen nem kaptam rajta, amennyire egyáltalán az én tudásomból tellett. Aki odamegy, az amúgysem teljesen analfabéta ebben a témában, ezzel nyilván ő is tisztában van. A lánya jól tolmácsol (szlovák-angol), és bár ő nem kertészkedik, sokmindennel tisztában van, így gyakran maga is tud válaszolni a kérdésekre. Fotózni nyugodtan lehet, bárhol, bármit, de azért – nagyon diszkréten – szemmel tartják a látogatókat. Sétánk végén pedig Roth úr elkísért minket a kanyargós szerpentinen le a főútig, nehogy esetleg eltévedjünk. A kapuja előtt állva az ember nem is sejti, hogy mi rejtőzik a zöldellő, de amúgy jellegtelen, kissé elhanyagoltnak tűnő dimbes-dombok ölén.

Akit érdekelnek a fentieknél sokkal hangulatosabb és "étvágygerjesztőbb" képek, térjen vissza később, megmutatom a férjem fotóit, amint átválogattuk őket.

A vásárolt növények persze azóta megtalálták a helyüket a mi miniatűr sziklakertjeinkben, ezekről is lesz majd bemutató.

1 megjegyzés:

Nyözö írta...

Már délben szerettem volna elolvasni ezt a bejegyzést, de a blogger azt mondta a lap nem található. :( Szerencsére most már rendben bejött, és rá kellett jöjjek arra, hogy a mi "sziklakertünk" annyira van ezektől a csodáktól -- meg a Ti mini sziklakertjeidtól is Kata -- mint Makó Jeruzsálemtől...

Én csak egy kövekkel teli földkupacot vagy földel teli kőkupacot csináltam... Persze messze nincsen készen, így sokat segített a képanyag hogy rájöjjek a hibákra, és még talán időben módosítsak a művön, mielőtt sok növény látná a kárát. Kicsit úgy estem neki mint elefánt a sziklakertnek. :)

Köszönet a beszámolóért!