Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2013. február 9., szombat

Meghálálják a gondoskodást?

Ma 3 éve kezdtem írni ezt a blogot. Ennek örömére most egy "nagyon komoly" bejegyzést szeretnék közzétenni, hátha valakinek örömet tudok vele szerezni.

"A növények meghálálják a gondoskodást." Gyakran hallani/olvasni ezt a mondatot. Egy másik mondat viszont, egy kedves könyvem mottója – bár érzelmileg kevésbé hatásos – szerintem sokkal helyénvalóbb: "A természetben nincsenek sem jutalmak sem büntetések, következmények vannak." (Robert G. Ingersoll, saját fordítás, az eredeti: "In nature there are neither rewards nor punishments; there are consequences.")

Kezdő korában a legtöbb növénybarát hajlamos halálra gondozni a növényeit, én is így voltam ezzel.
Különösen cserepes növényeknél áll fenn ennek a veszélye, és itt most főleg ezekről szeretnék beszélni.


A "gondoskodás" nagyon sok mindent jelenthet, de valójában azt hiszem, a legtöbb cserepes növény kevéssel beéri. A lényeg csak az, hogy tudjuk, mi ez a kevés, és ez nem minden növénynél ugyanaz. Nem lehet minden növényt egyformán kezelni, vagy akkor csak egyforma igényű növényeket tartsunk.
Régi ismerősöm, egy "(szoba)növénybarát" mondata: "Nem szeretem az élni nem szerető növényeket." Huh! Ez aztán az abszurd antropomorfizálás, és komolyan mondta, nem viccből!

Nem én találtam ki sajnos, de vallom én is, hogy a növények jeleznek, valamint az őket bántó kártevők, kórokozók is nyomokat hagynak maguk után. És akkor itt visszakanyarodhatunk a gondoskodáshoz. A gondoskodás egyik legfontosabb része: figyelni a növényt, mire hogyan reagál, megpróbálni levonni a következtetéseket a sikerekből és kudarcokból, megtanulni értelmezni a jeleket, tüneteket. Nem akarok, és nem is tudnék itt tuti tippeket adni, de az alábbiak azt hiszem minden növény esetében segítenek abban, hogy valamelyest boldogak legyenek nálunk. Az is biztos, hogy ez hosszútávú projekt, nem fog azonnal működni, de aki tényleg növénybarát, vagy legalábbis az szeretne lenni, annak egy idő után egyre inkább működni fog. A növényi jelzések megértését még én is tanulom, és amíg élek, tanulni fogom.

Előjáték, avagy: amiről ez az egész eszembe jutott

A fenti képen lévő Phalaenopsis elég rossz állapotban került hozzám két vagy három éve. Volt vagy két levele, de annál több pajzstetűje, és az volt a fő bűne, hogy soha nem virágzik.
Annyit tettem vele, hogy kiszabadítottam az edényből, egy régi fogkefével, mosogatószeres vízzel az összes pajzstetűt akkurátusan eltávolítottam (két vastag, bőrszerű levélről ez nem volt olyan nagy munka). Ezután jó alaposan lemostam az egész növényt gyökerestül, majd új fenyőkéregbe ültettem, és – nyár lévén – kitettem az erkélyre egy árnyékos helyre. Hetente kétszer vízbe merítettem nyakig, később már tápoldatoztam is. Nagyon lassan indult meg, de megindult, jöttek az új levelek és gyökerek. Minden nyáron kint tartottam a szabadban. És most virágzik. Meghálálta? Lehet ezt is mondani. Azt se tudtam, milyen lesz, nagy izgalom volt, amikor nyílni kezdett az első bimbó.

De hogy ne mondja a kedves Olvasó, hogy nem mondtam semmi hasznosat, elmondom, hogy mit értek én "gondoskodás" alatt. És ez nem csak orchideákra, hanem minden cserepes vagy cserépben tartott kültéri vagy szobanövényre érvényes:

1. Elolvasok mindent, amit csak találok az új növényemről, és ami megbízhatónak tűnik a szerző alapján. 
Na persze. De az ember – különösen családos ember – nem dobhat el mindent, ha új növény érkezik a házhoz, hogy rögtön leüljön olvasni. És addig a növény mit csinál? Nos, néhány napig minden jó állapotban lévő növény kibírja "fél lábon is". Amíg nem tudunk semmit, addig inkább ne öntözzük és tegyük árnyékosabb helyre, de oda, ahol szem előtt van, nehogy elfeledkezzünk róla. Ha pedig már eleve rossz állapotban van – hát akkor viszont mégiscsak el kell dobni minden mást, és legalábbis megvizsgálni, hogy mi lehet a baj, különben előbb-utóbb a növényt kell eldobni.

2. Addig is, amíg sikerül információkat szerezni, hasznos tudni (nagy általánosságban!): 
  • vékony, hajlékony a levél: vízigényesebb, mindig nedves legyen a talaj, de ne vizes;
  • vastag, bőrszerű vagy húsos, esetleg sűrűn molyhos levél: csak ritkán kell öntözni, amikor a közeg már kiszáradt, nagyobb vízadaggal, utána ismét hosszabb szünet;
  • keskeny, fűszerű, esetleg szürkés színű és/vagy molyhos felületű levél: inkább napos helyet szeret, ott szebb lesz a növény formája;
  • nagyobb, széles, zöld levelek: árnyékos-félárnyékos helyet szeret;
  • zöldnél világosabb színnel tarkázott levelek: árnyékos, de világos hely;
  • sötét (vöröses) színnel tarkázott levelek: félárnyékos, de világos hely.
Kivételek persze mindegyik alól vannak. Bár ez gyakran csak annyit jelent, hogy mást is elvisel, mint amit a levélzet mutat.

3. Ha akad a közelemben olyan ismerős (akár internetes, ma már millió kertészeti fórum van), akiről kiderül, hogy régóta sikeresen neveli azt a fajt/fajtát, akkor őt is megkérdezem. Gyakran az ilyenektől lehet megtudni jó trükköket. Kérdezni is tudni kell. Ugyanis vannak nagyon jó kertészek, akik olyanok, mint némely iskolás gyerek: szinte mindent tud, de csak kérdésekre válaszolva tudja (vagy akarja) apránként elmondani. 
Mit fontos tudni: Sok vagy kevés vizet kíván, hűvösebb vagy melegebb helyet, árnyékot vagy napot, és nagyon fontos: hogyan változik ez évszakonként? Van-e szüksége pihenési időszakra, amikor esetleg egyáltalán nem kell öntözni? Tápanyagigényes vagy nem? Milyen talajt szeret (savas, lúgos, vagy semleges, kötöttebb vagy lazább, netán homokos)? Van-e valamilyen feltétele a virágzásnak (pl. téli vagy nyári nyugalom, mélyre vagy sekélyre ültetés)? Ezeknek tulajdonképpen a jobb leírásokban is benne kellene lenni, sőt jobb helyeken a növényhez jeltáblát adnak, amelyen ezek többé-kevésbé rajta vannak.

4. Ha már mindent tudok elméletben, akkor következik az, hogy figyelem a növényt nap mint nap. Lehet, hogy az én kertemben, erkélyemen, ablakpárkányomon, szobámban más a mikroklíma, sőt esetleg a makroklíma is, mint az ismerősnél, akitől a jótanácsokat kaptam, ezért nem fog minden ugyanúgy működni. Például a Brit szigeteken és környékén íródott kertészeti könyveket jó esetben nem csupán lefordítják magyarra, hanem adaptálják a szöveget a mi kontinentális klímánkhoz. Az angliai "full sun" Magyarországon általában félárnyékot jelent, stb.
De az is tudni való, hogy a növények nem olvasnak könyveket. Sokszor nem is tudni milyen okból, de másképp működik a gyakorlatban valami, mint a könyvekben.

Néhány gondozási tippem:

Az öntözést érdemes az ajánlott adagnál kevesebbel indítani, ha kókad a növény, akkor növelni a mennyiséget, és nem fordítva, mert ha már fulladozni kezd a gyökérzet, akkor késő lehet.
Bár van ellenkező példám is: egyik nagy levelű, vízigényes hagymás növényemnél (Eucharis) egy napon láttam, hogy furcsán kókadnak a levelek, pedig a talaj nedves. Egy kb. fél centi átmérőjű pálcával nagyon óvatosan, hogy a hagymát vagy gyökereket meg ne sértsem, 5-6 lyukat fúrtam a nedves – és ennélfogva összeálló – talajba, le egészen a cserép aljáig, hogy a talaj és a gyökerek szellőzni tudjanak. Őszintén szólva nem reméltem tőle sokat, de bevált. A növény másnapra helyrejött, és azóta is vígan él.

Ne féljünk belenyomni az ujjunkat a talajba a nedvesség ellenőrzésére, mert nem harap.

Nyáron vagy a lakásban érdemes gyakran megtapogatni a leveleket, hogy szokjuk meg milyen, amikor normális a vízellátottság. Egy idő után érezni fogjuk, hogy a növény szomjas, még akkor is, ha még nem látszik rajta semmi. Ez pl. ciklámennél bevált módszerem. DE télen, fagyos időben kint lévő növények levelét NE tapogassuk! A kéz melegétől azon a helyen fölenged, hirtelen párologtatni kezd, de nem jut vízhez a fagyos talajból, ezért foltokban kiszárad.

Ha tápoldatozunk, próbáljuk meg rendszeresen végezni, az jobb a növénynek, mint a rendszertelen, össze-vissza műtrágyázás.
Ha nagyon sárgul már a növény, és biztos, hogy tápanyaghiány miatt, akkor érdemes a levélzetet IS tápoldattal permetezni, mert így gyorsabb hatást lehet elérni, mint ha csak a talajba öntözzük, különösen nitrogénhiány esetén.

Ha a fény egy oldalról jön (pl. erkély, ablakpárkány), érdemes a cserepes növényeket forgatni, ha erre van mód, de rendszeresen. És nem akkor, amikor már elnőttek egy oldalra, mert akkor igen sok energiájába kerül szegénynek, hogy megint a másik irányba nőjön vagy forduljon, esetleg a virágbimbó(ka)t is ledobhatja. A növekedés gyorsaságától függően hetente vagy akár gyakrabban is forgassuk.
Egyébként is nagyon fontos megérteni, hogy a fény legalább ugyanolyan fontos neki, mint a víz. Azt is mondanám, hogy még fontosabb. Ne higgyünk az olyan szövegnek, hogy "fény nélkül is tartható"!!!

Ha semmi okát nem találjuk egy növény bánatának, csak érezzük/látjuk, hogy nem stimmel valami, akkor néha az is segít, ha "csak" átültetjük, vagy egyszerűen máshová tesszük.

És végül, de nem utolsósorban: Vannak növények, amelyek igényeihez tartozik, hogy időnként egyszerűen hagyjuk őket békén! De hogy mikor és mennyire, ez az, amit csak az idő és a tapasztalat tud megmutatni szép lassan.

Legvégül pedig, ha már megfigyelésről papolok, ide teszek egy fájlt, nagyítható formában, amelyben összefoglaltam bizonyos növényi "jelek", tünetek értelmezését. Ez az én tudásom és tapasztalataim alapján készült és semmi esetre sem teljes. Ellent is lehet mondani, ki is lehet egészíteni (lehet, hogy idővel én is megteszem). Mindenképpen csak arra jó, hogy kiindulópontot adjon, merre kezdjünk tovább keresgélni. Egyelőre csak a levelekről készítettem el, de majd a virágról és egyéb növényi szervekről is fogok. Ezt az egész bejegyzést a későbbiekben könnyen meg lehet majd találni a TÉMÁK menüpont alatt.


Legeslegvégül... már csak egy hangulatkép. Istenbizony nagyon várom a tavaszt, de ha már őt nem tudom befolyásolni, akkor ezek vigasztalnak, és őket legalább valamennyire tudom:


2 megjegyzés:

Gabi írta...

De jó kis összefoglaló ! Sok hasznos dolgot találtam benne! Na persze - egy kezdő-kezdőnek nem nehéz :-) De idénre tényleg az a tervem, hogy a lakásban visszaszokjunk a virágtartásra. A terasz már egy kicsit problémásabb - ott a CSenge kérésére padaricsomot és paprikát fogunk termeszteni ;-)

Juhmeli írta...

Az az utolsó kép, csak ámulok!