"Olvad a hó, tavasz akar lenni.
Mit tudom én, mi szeretnék lenni!
Pehely vagyok, olvadok a hóval,
mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj.
Mire a madarak visszatérnek,
szikkad a föld, hire sincs a télnek..."
(Babits Mihály: Ősz és tavasz között)
És lám lám, a múltkori kerti hóbuckákból edények lettek:
Mit tudom én, mi szeretnék lenni!
Pehely vagyok, olvadok a hóval,
mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj.
Mire a madarak visszatérnek,
szikkad a föld, hire sincs a télnek..."
(Babits Mihály: Ősz és tavasz között)
És lám lám, a múltkori kerti hóbuckákból edények lettek:
Persze még nagyon rondák így... De remélhetôleg idôvel rendbejönnek.
Mostantól már rendszeresen öntözök, fôleg az "alpesi" edényeket, és azokat a hagymásokat, amelyeken látom a fejlôdést a föld felett. Nem sok napsütéssel kényeztet ez a február.
Néhány mai kép:
Cyclamen purpurascens - teljesen rendbejött minden növény ebben a cserépben, pedig két hete még nagyon csúnyán néztek ki a levelek a fagytól.
Calluna 'White Lawn' - neki is teljesen átfagyott a talaja, de a növény egyelôre ugyanolyan szép, mint ôsszel.
Primula marginata - minden télen így felkopaszodik, de aztán alulról hoz egy csomó új hajtást. Csak éppen még sosem virágzott...
Igen, ott hátul az egy összegyûrt újság, amivel a ciklámen levelek be voltak takarva, és nem vettem észre, hogy beólálkodott a fotóra.
És végül, de nem utolsó sorban:
1 megjegyzés:
Ha már virágzik a téltemető, akkor tényleg jön a tavasz. :) A hírek szerint már a vad természetben is van ahol kinylítak...
Megjegyzés küldése