Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!

2011. április 12., kedd

Aktuális sztárok

Mindig az a legszebb és legkedvesebb, ami éppen virágzik...

... bár vannak olyanok, amelyek elvirágzásban is szépek. A lenti képen látható a már régebben mutatott daravirág (Draba parnassica) és kôtörôfû (Saxifraga x elisabethae fajta), már elszíneződött, illetve lehullt szirmokkal. Nekem még így is nagyon tetszenek.


...de azért azt elismerem, hogy ezzel a látvánnyal nem veszik fel a versenyt:

Tulipa tarda, Daphne collina, Saxifraga 'Leonardo da Vinci'
Őszintén szólva nem tudom, hogy került ebbe a ládába ez a kis gyöngyike, de már évek óta látom a leveleit. Nyilván valami vendég növénnyel jött, magoncként, nem is voltam benne biztos, hogy mi lesz belőle, és most felfedte kilétét:

Muscari sp.

Előző bejegyzésemben mutattam képet már erről a kis szellőrózsáról, sőt, még a bimbójáról is. Tavaly vettem a tavaszi kertészeti vásáron, Anemone 'Westwell Pink' néven. De idén, amikor kinyílt, nem hozta a tavalyi formáját, ami miatt tulajdonképpen megvettem, nem is éppen olcsón. Szabályos (és gyönyörű!) fehér virágú Anemone nemorosa volt. Aztán néhány nap múlva megtörtént az átalakulás! Kár, hogy csak egy virág van rajta. Talán jövőre több is lesz majd.

Anemone nemorosa  'Westwell Pink'

Az aranykankalin sem virágzik olyan bőségesen, ellenben azon mesterkedik, hogy átköltözzön a szomszéd ládába. Egyelőre nem tiltom meg neki :)

Androsace vitaliana (Syn. Vitaliana primuliflora)

És végül a nagy büszkeségem, az alpesi boglárka! A magot egy linzi növénybarátom gyűjtötte vadon, a Totesgebirge környékén, és 2008 szeptember 6-án vetettem. 2009 tavaszán csírázott, de mindössze 3 magonc maradt életben. Ezek az egyik nagy kerti ládában épült dolomitos miniatűr sziklakertben élnek. Tavaly már egyikük hozott 1 szál virágot. Érdekes módon a másik két növényke sokkal lassabban fejlődik, ők még az idén sem virágoznak, de nagyon szép egészséges a levélzetük. Ez a legnagyobb viszont most 3 gyönyörű virágot nyitott. Most csak azért izgulok, hogy tönkre ne tegye a közelgő zápor...

Ranunculus alpestris
Tavasszal egyébként rengeteg vizet kap, néha egészen elárasztom a környékét, de nyáron sem kell hiányt szenvednie. Az Alpokban is többnyire nedves sziklákon, hasadékokban és sziklagyepekben él, bár láttuk már a turistaút közepén is virítani. Idén télen teljesen eltűnt a levélzete, már azt is hittem, nem látom többet. A láda, amiben tartom, jó mély, vagy 40 cm, és nagy, a talaj pedig vastagon (legalább 2 cm) dolomit murvával van takarva, úgyhogy nem szárad ki gyorsan, és nem is melegszik fel a nyári kánikulában sem.
Elég hosszú a virágszár.


Úgy vettem észre az Alpokban, hogy ez nagyon változó, néha láttunk majdnem ülő virágokat is, néha meg egészen hosszú szárúakat. Volt, ahol egész mező volt belőle a hegyoldalon.



2 megjegyzés:

Művelt Kert írta...

Kedves Kata, egyetértek, virágzása végén, akár magot érlelőn is szép a legtöbb növény! A színeváltó anemone érdekes szerzet, az alpesi ranunculus pedig szívderítő. Szeretem a fehér virágokat, azt pedig kivált izgalmasnak találom, hogy a nálunk honos színes virágoknak vannak fehér rokonaik fenn a magasban. Vajon mitől rövid vagy hosszú a szára?

Józsa Kata írta...

Kedves Eszter, nagyon köszönöm neked a sok kedves megjegyzést!
A szárhosszról írok egy bejegyzést.