Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2012. március 30., péntek

Az örmény daravirág (Draba polytricha)

A kevés daravirág faj közül, amelyeket nevelgetek, ő a kedvencem. Nem csak azért, mert nekem a legszebb, hanem ráadásul úgy tűnik, ő a leghálásabb.

Ahogy a magyar neve sejteti, Örményországban honos. Ha jól tudom, endemikus a Kaukázusban (vagyis csak ott fordul elő vadon).

A Draba latin név a változatosság kedvéért görög eredetű, és azt jelenti, hogy keserű, fanyar, csípős. Azért a növény biztosan termel édes nektárt is, mert különben nem hiszem, hogy a hangyák ilyen önfeledten kotorásznának benne. 
A polytricha sokszőrűt jelent, nagyon találóan.

A daravirágok a káposztafélék családjába tartoznak, négyszirmú fehér vagy sárga virágaik vannak és becő vagy becőke termésük. 
Több mint 350 daravirág faj él a Földön, többnyire az északi féltekén, bár előfordulnak fajok Dél-Amerikában is.

2009 januárjában kaptam a magot a már sokat emlegetett SRGC-től, és még azon a tavaszon kicsírázott, bár feljegyzésem szerint nem nagyon volt szükség ritkításra a palánták között.
Ezzel a két magonccal indult a történet 2009 őszén:


A következő évben még nem virágzott, hanem hatalmas párnákká cseperedett a két növény. 
Télen kissé ijesztően nézett ki,


de azóta már tudom, hogy a daravirágokra általában jellemző, hogy a levélrózsák alsó levelei télen megbarnulnak, elszáradnak. Tavasszal viszont pillanatok alatt (ez azt jelenti, hogy nem egész egy hét alatt) képes regenerálódni, friss lombot növeszteni, és hamarosan a bimbók is megjelennek:


Ahogy a fenti képeken is látszik, télen sűrűbb szőrzetet növeszt, ettől ezüstösebb a színe, tavasszal  az új levélzet kicsit zöldebb, de azért ilyenkor is gyönyörű.
A fürt nem annyira végálló, mint sok más daravirágnál, hanem a szár majdnem egész hosszában nyílnak virágok.


A becőke nagyon apró, nekem még nem sikerült magot fogni róla, igaz, nem is nagyon vesződtem vele. Pedig nem árt utánpótlásról gondoskodni, egy ilyen kedvencnél.

Mondanom sem kell, hogy a szőrös levélzet a téli csapadékot nem jól viseli. Nyáron a meleget és a tűző napot viszont talán pont a szőrzet miatt igen. Aki hozzá tud jutni, kőfalba érdemes ültetni, mert ott minden fölösleges víz el tud folyni róla-alóla. A hóbortosan érkező csapadékot leszámítva teljesen télálló, az idei februári fagyot meg sem érezte még így, edényben sem, március elején már látszott, hogy öltözködni kezd a tavsz fogadására.
Körülbelül két hete kezdett virágozni,


és még mindig teljes pompában virít.


Remélem megvárja amíg a gombafűt is (a fenti képek bal alján az a kis dombocska) elborítják készülődő fehér virágai.

1 megjegyzés:

Nyözö írta...

Örülök, hogy belinkelted ezt a növénybemutatót. Nagyon helyes kis növény, nem csodálom, hogy a kedvenced lett. :)