Az örmény daravirág (Draba polytricha)

A kevés daravirág faj közül, amelyeket nevelgetek, ő a kedvencem. Nem csak azért, mert nekem a legszebb, hanem ráadásul úgy tűnik, ő a leghálásabb.

Ahogy a magyar neve sejteti, Örményországban honos. Ha jól tudom, endemikus a Kaukázusban (vagyis csak ott fordul elő vadon).

A Draba latin név a változatosság kedvéért görög eredetű, és azt jelenti, hogy keserű, fanyar, csípős. Azért a növény biztosan termel édes nektárt is, mert különben nem hiszem, hogy a hangyák ilyen önfeledten kotorásznának benne. 

A polytricha sokszőrűt jelent, nagyon találóan.

A daravirágok a káposztafélék családjába tartoznak, négyszirmú fehér vagy sárga virágaik vannak és becő vagy becőke termésük. 

Több mint 350 daravirág faj él a Földön, többnyire az északi féltekén, bár előfordulnak fajok Dél-Amerikában is.

2009 januárjában kaptam a magot a már sokat emlegetett SRGC-től, és még azon a tavaszon kicsírázott, bár feljegyzésem szerint nem nagyon volt szükség ritkításra a palánták között.

Ezzel a két magonccal indult a történet 2009 őszén:

A következő évben még nem virágzott, hanem hatalmas párnákká cseperedett a két növény. 

Télen kissé ijesztően nézett ki,

de azóta már tudom, hogy a daravirágokra általában jellemző, hogy a levélrózsák alsó levelei télen megbarnulnak, elszáradnak. Tavasszal viszont pillanatok alatt (ez azt jelenti, hogy nem egész egy hét alatt) képes regenerálódni, friss lombot növeszteni, és hamarosan a bimbók is megjelennek:

Ahogy a fenti képeken is látszik, télen sűrűbb szőrzetet növeszt, ettől ezüstösebb a színe, tavasszal  az új levélzet kicsit zöldebb, de azért ilyenkor is gyönyörű.

A fürt nem annyira végálló, mint sok más daravirágnál, hanem a szár majdnem egész hosszában nyílnak virágok.

A becőke nagyon apró, nekem még nem sikerült magot fogni róla, igaz, nem is nagyon vesződtem vele. Pedig nem árt utánpótlásról gondoskodni, egy ilyen kedvencnél.

Mondanom sem kell, hogy a szőrös levélzet a téli csapadékot nem jól viseli. Nyáron a meleget és a tűző napot viszont talán pont a szőrzet miatt igen. Aki hozzá tud jutni, kőfalba érdemes ültetni, mert ott minden fölösleges víz el tud folyni róla-alóla. A hóbortosan érkező csapadékot leszámítva teljesen télálló, az idei februári fagyot meg sem érezte még így, edényben sem, március elején már látszott, hogy öltözködni kezd a tavsz fogadására.

Körülbelül két hete kezdett virágozni,

és még mindig teljes pompában virít.

Remélem megvárja amíg a gombafűt is (a fenti képek bal alján az a kis dombocska) elborítják készülődő fehér virágai.