Így nézett ki tegnapelôtt a kerek "sziklahasadékos" tál, amit Ortlertálnak neveztem el, mert a kövek benne mind az É-olaszországi Ortler (3905 m) oldalából származnak:
Az Androsace carnea már elvirágzóban, és a virágszárai naaagyon megnyúltak. A kis Androsace pubescens pedig itt még készülôdik (baloldalt látszik a három bimbó).
És íme, ma kezdtek nyílni a virágai. A virágszárai neki is hosszabbak egy kicsit, mint ahogy azt elvárnám tôle:
A Csapody körben legutóbb szóba került a "hasadékkert". Én úgy veszem észre egy pár (2-3) éve, hogy itt Magyarországon alpesi növények tartására tényleg ez a legalkalmasabb. Még akkor is, ha az illetô faj nem kifejezetten hasadéklakó.
Csak akkor az tényleg olyan legyen, mint egy hasadék, vagyis: a kövek mélyen a talajba süllyedjenek, és a mesterségesen, két kôbôl létrehozott hasadék max. 2 cm széles legyen. Mert akkor a növény nyökerei hûvös helyen tudnak fejlôdni, és így a föld feletti rész sem bánja annyira a kánikulát. A "talaj" (lásd késôbb) pedig vastagon kaviccsal takarva. Nem akarom elkiabálni, de az ún. ezüst levelû kôtörôfüvek (Silver Saxifrages), amelyek köztudottan nem bírják az erôs és tartós napsütést, nálam az erkélyen már kétszer minden gond nélkül átvészelték a borzasztó nyári kánikulát, amitôl én, a melegigényes faj is kezdtem már kiborulni.
Ezekben a hasadékos tálakban egyébként a talajkeverék úgy néz ki, hogy: a kövek között, a "hasadékokban" majdnem csak durva homok van (minimális tôzeggel keverve), lejjebb, a tál alján van egy kb. 3 cm vastag komposzt-tôzeg-sóder-perlit keverék, nagyjából egyenlô arányban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése