Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!

2010. április 29., csütörtök

Van, ami megy, van, ami jön.

Egyelôre még olyan is van, ami ezután fog nyílni. De ahogy közeleg a nyár, egyre kevesebb lesz. Legalábbis nálunk, ahol nagyrészt évelôk tenyésznek.
A tárnics és kankalin virágok elköszöntek.
Az Androsace pubescens még virít, és most van teljes pompában az Androsace villosa és a magcsákó (Dryas octopetala) – bár ez utóbbi mindössze négy virággal... Kép talán majd legközelebb. Ôk a kerti ládában élnek.
A Lewisia cotyledon (több is) már nagyon készülôdik, de még nem érkezett el az ideje:


Úgyszintén a Dodecatheon-on is duzzadnak a bimbók:



És kinyílt az elsô Aquilegia scopulorum virág. Ez tavalyi magvetés az SRGC-tôl, és sajnos meg kell állapítanom, hogy nem az, aminek adták, vagy legalábbis nem a tiszta faj. A haranglábak nagyon szeretnek paráználkodni, és nem állítom, hogy ennek az anyja, akirôl a magot szedték nem A. scopulorum volt, de azt hiszem a papa valami más faj lehetett, mert a virág színe majdnem teljesen fehér, egyáltalán nem olyan, mint amilyeneket fotókon lehet látni, a növény pedig nagy méretû. Azért rendeltem magot, mert a nagykönyv szerint maga a növény max. 5 cm, a virágszár nô meg olyan 30 cm-re. Ehhez képest a mi növényünk egy szûk virágládában, sovány talajban is 30 cm-s leveleket hajt, a virágszár pedig 47 cm! Kár. Amúgy nem csúnya, de nekem mindig egy kis csalódást okoz, ha a magból nem az lesz, amit várok. Még ha legalább szebb lenne, mint amire számítok, akkor az se baj, ha más faj, de ez sajna nem szebb annál. Na, azért szeretjük, és egy képet is megérdemel:


Késôbb liderült egy kedves barát segítségével, hogy ez Aquilegia coerulea.

És végül egy törpe írisz is megjutalmazott az idén a virágjával. Ez a növény egy Csapody körös tagtársamtól van, eddig még sose virágzott nálunk. Egy konyhából kiselejtezett római tálban (Römertopf) él, kövirózsával, varjúhájjal (Sedum dasyphyllum) és homoki kikericcsel (Colchicum arenarium – szintén a Csapody körbôl) együtt. A tál nagyon sekély (10 cm?), a talaj nagyon homokos, és vizet nagyon ritkán adok neki: ilyenkor tavasszal hetente 1x, nyáron kb. kéthetente. A kikerics ôsszel szokott virágozgatni, most levele van.
Tehát az írisz, egy kedves ismerôsöm szerint Iris pumila 'KnickKnack'  a Römertopf-ból származtatott Iristopf nevû tálban:


Nincsenek megjegyzések: