A tavasz folytatódik

Most húsvét táján kicsit lehûlt az idô (7-10°C nappal), és némi esô is esett, bár itt nálunk nem vitte túlzásba, azt hiszem nem sokra mennek vele a szabadföldi növények. A hideg ellenére azonban a fejlôdés minden növényen egyértelmûen látható.

Nálunk is megfigyelhetô, amit már sokaktól hallottam, "rendes" kertekbôl is, hogy az idén a kökörcsinek valahogy kicsit késôn indulnak. Pedig a leánykökörcsin kint az élôhelyén már nagyjából elvirágzott. Ezt többszörösen tanúsíthatom, mert az Újlaki-hegyen is és a Sas-hegyen is láttuk az elmúlt napokban. A nagyon korai tavaszi kökörcsin (Pulsatilla vernalis) magoncaink csak most mozdultak meg:

Igaz, hogy ô is elôbb virágot hoz, aztán levelet, és mivel ezek még nem virágzó méretû példányok, a levél csak most merészkedik elô, amikor a virágnak – ha lett volna – már el kellett volna nyílni.

A hófény (Chionodoxa), aminek a bimbóját a múltkor mutattam, kinyílt végre, de furcsa, kicsit torz virágai lettek. 

Úgy hallom egyébként, hogy az idei tél Angliában is megtizedelte a cserépben tartott hagymásokat. Többen is ugyanolyan tünetekrôl panaszkodnak, amilyeneket én is megfigyeltem: vagy nem lett semmi a hagymából, vagy torz virágokat hozott. Az angolok ezt a talaj többszöri átfagyásának és kiengedésének róják fel.

Közelrôl a Chionodoxa virágok:

Mögötte a fehér Campanula portenschlagiana levelei látszanak, amit február végén tövig visszavágtam, és azóta már hatalmas párnát növesztett, lassan mindent elborít maga körül.

A havasi fajoknak úgy tûnik nem sokat ártott ez a tél, sôt. A tavalyi vetésû Androsace pubescens egyetlen levélrózsáján már jól látszik a három bimbó.

Az egyik ládában elpusztult a télen egy kissé már öreg Pulsatilla vulgaris. Persze lehet, hogy nem az öregség volt az oka, hanem a túl sok csapadék, amitól nem védtem kellôképpen. Minden esetre a helyére került most két kô és három új faj. Balról jobbra:
Saxifraga x apiculata (gyökeres dugványok) – Saxifraga paniculata (szintén) – Draba parnassica (2009 ôszi magvetésbôl)

Szombaton egy kertészetben vettünk egy szép Primula rosea növényt. Beültettem a nagy kerek tálba az erkélyen, ahol több más kankalin is van, valamint a Gentiana clusii, ami nemsokára virágzik (3 bimbó van rajta!). Nem ment egyszerûen a beültetés, mert szokás szerint a gyökérzet már igencsak kinôtte a kis 9-es cserepet, és egészen össze volt nemezesedve, úgyhogy jócskán meg kellett agyabugyálni szegényt. Már sokszor elhatároztam, hogy többet soha nem veszek ilyen növényt, aztán mégis újra és újra elkap az örvény... Így néz ki a helyén, most egy kicsit kókadtan a napsütéstôl:

Primula rosea

Mögötte látszik a sápadt sárga virágú Primula elatior (raxi magból), ami az idén virágzik elôször, és furcsa módon nagyon rövid kis virágkocsányt hozott 7 virággal, elöl pedig a tárnics bimbói és a Primula marginata levelei. A szanaszét hajló fûszerû valamik Allium oreophillum levelei. Ebben a tálban van még egy Viola biflora, ami most bújt elô, és rengeteg magja is csírázik itt-ott körös-körül. Sajnos más edényekben is, mert ugye az ibolya elég messzire lövi szét a magjait.

A Lewisia pygmaea is elkezdett hajtani:

Úgy tanultam, hogy a nem örökzöld Lewisiák ôsszel hajtanak levelet, ami áttelel, tavasszal virágoznak, aztán leszárad a lombjuk is a nyári melegek idejére. Nálam a Lewisia pygmaea eddig úgy mûködött, hogy tavasszal hajtott levelet, aztán virágzott, és nyár vége fele száradt le a lombja. És egyelôre a Lewisia rediviva-nál is ilyen életciklus figyelhetô meg, bár ô még nem virágzott.