A múltkori egész napos havazást egész éjszakás olvadás követte. Reggelre a meleg és a szél teljesen felnyalta még a régebbről ittragadt hókupacokat is.
A két legsürgősebb tennivalót elvégeztem: a Lewisiákat és a Pleione gumókat átültettem, és most elkezdődik kedvenc tavaszi tevékenységeim egyike: a bimbók és rügyek tanulmányozása és fotózása a kertünkben.
(Aki nem tudná: ebben a témában már az előző években is tettem fel képeket. Jobboldalt, az Erről írtam már rovatban meg lehet találni Bimbók és rügyek címszó alatt)
(Aki nem tudná: ebben a témában már az előző években is tettem fel képeket. Jobboldalt, az Erről írtam már rovatban meg lehet találni Bimbók és rügyek címszó alatt)
A kankalinok téli rügyeiből születik lassan az új élet. És milyen gyönyörű!
PRIMULA FARINOSA – LISZTES KANKALIN |
PRIMULA FRONDOSA |
A mésztufa darabban, amit Brno-ban vettünk tavaly kemény cseh koronákért, sajnos nem minden kőtörőfű boldog. Ez a kis királyné már nem hiszem, hogy életre kel:
SAXIFRAGA 'SISSI' |
Társa állapota valamivel biztatóbb, mert a levélrózsák csúcsa zöld. Talán össze is szedi magát a tavasz folyamán, ha nem jön nagyon gyorsan a kánikula:
SAXIFRAGA ANDERSONII |
A harmadik viszont, a cukrász alkotásról elnevezett sziklalakó úgy tűnik, megtalálta itt a helyét:
SAXIFRAGA 'PEACH MELBA' |
Legközelebb majd azt is elmesélem, hogy honnan és mi módon bújt elő az álruhás nagyherceg (avagy: hogy lett egy hölgyből úr), egyelőre most a nyíladozó virágait szeretném megmutatni:
SAXIFRAGA X PETRASCHII 'GROSSER PRINZ' |
És végül, de nem utolsó sorban az egyik magról nevelgetett amerikai májvirág. Nem tudom még, mi lesz ebből, csak reménykedem, hogy virág, hiszen egyrészt már harmadik éves, másrészt ez a kis jóltáplált rügyecske olyan kövér, mint egy virágrügy:
HEPATICA AMERICANA |
Az szól csak ellene az okfejtésemnek, hogy közeli rokona, a hazai májvirágunk már elkezdett nyílni, méghozzá olyan rövid száron, amilyent eddig még nem is láttam:
HEPATICA NOBILIS |
Folytatjuk!
4 megjegyzés:
Még hogy 'Peach Melba', egytől egyig marcipánnak nézem őket. Máskülönben hogy lehetne ennyi virág ilyenkor odakinn?
Igen, az a legelképesztőbb, hogy alig néhány fok van odakint 0 fölött, ezek meg láthatóan napról napra fejlődnek. Különben még én is azt hinném, hogy marcipánból vannak.
Nagyon szépek. Én meg kezdek aggódni a kankalinjainkért. Már jó két héttel el vannak maradva, még egyetlen egy sem törte át az avart, de a tüdőfüvek is csendben vannak... Lehet ezek a téli rügyek nem viselték ezt a száraz, tartósan -10 fok alatti telet? Szomorú tavasz lesz a sárga barátaim nélkül... :(
Nem kell értük aggódni! Vasárnap Dömörkapunál voltunk, egyetlen tüdőfű merészkedett még csak elő, és egy helyen láttuk a kankalin levélkéit kikandikálni az avarból. Pedig ott aztán van belőlük bőven. Csak a februári fagy – és persze a szárazság is – késleltette őket kicsit, szerintem, de most aztán jönnek majd gyorsan.
Megjegyzés küldése