Talán a hűvös időnek hála, a kankalinok még virítanak,
és közben a boroszlánt (Daphne collina) is elborították illatos csokrai:
PRIMULA FRONDOSA, A HÁTTÉRBEN DAPHNE COLLINA |
Az örmény daravirág sajnos nem várta be szomszédját a virágzással, pedig gyönyörű együttest alkothatott volna ezzel a kis gombafűvel:
ANDROSACE PUBESCENS |
És hát úgy tűnik, a Lewisia tweedyi sem várja be cotyledon testvérét... Hiába, nem minden kísérletemnek pozitív az eredménye. De azért így is szép:
LEWISIA TWEEDYI VIRÁGZÁSBAN, MÖGÖTTE L. COTYLEDON BIMBÓBAN. BALOLDALT ELÖL PEDIG A LEWISIA OPPOSITIFOLIA FŰSZERŰ LEVELEI. HÁRMAN ÉLNEK EGY TÁLBAN – EGYELŐRE BÉKÉBEN |
Van még néhány egyéb virágzó is, de őket nem teszem ide, mert nem lenne reális a dolog annak, akit a virágok tavasztól őszig téma érdekel. Ugyanis a Róbert Rothtól hozott kőtörőfüvek egytől-egyig virágoznak, de tudni kell, hogy ott fönt, Zólyom alatt némileg hátrébb van a tavasz, sokkal hűvösebb a klíma, ez a környező természeten is jól látszott. Így aztán ezeknek a Saxifragaknak a virágzása itt nálunk jövőre (ha megérik) valószínűleg sokkal hamarabb fog történni, mint az idén, amikor hirtelen belecsöppentek a Budapesti éghajlat kellős közepébe.
A bejegyzés képeit férjem, Zoltán Ferenc készítette.
1 megjegyzés:
Gyönyörűek ezek a rózsaszínű kankalinok! A boroszlánt már én is kinéztem magamnak valamikor biztosan megpróbálkozom vele.
Mifelénk általában ilyenkor a legaktívabb a kankalintömeg, de idén szerintem még el se kezdődött az igazi szezonjuk -- ha lesz egyáltalán. :(
Megjegyzés küldése