A "szobai" ciklámen

AZ ANGLIAI CIKLÁMEN EGYESÜLET (CYCLAMEN SOCIETY)
ÁLTAL KIADOTT KÉPESLAP.
AZ  ISMERETLEN KÍNAI MESTER RAJZA
CYCLAMEN PERSICUMOT ÁBRÁZOL.

Bár körülbelül 20 ciklámen fajt tart számon manapság a botanika, a "szobai" ciklámen létrehozásában ezek közül egyetlen egy játszott szerepet. A virágüzletekben kapható ciklámenek egytől egyig, óriások és minik, a Cyclamen persicum nevű fajból származnak. Neve ellenére a Cyclamen persicum nem él Perzsia (vagyis a mai Irán) területén. Dél-kelet Törökország, Ciprus, Libanon, Szíria és Izrael a hazája. Ennek ellenére, még mielőtt 1768-ban hivatalosan leírták volna mint Cyclamen persicum-ot, perzsa ciklámen néven emlegette Dioscorides, és állítólag Plinius is. Van ugyan egy kivonatos könyvem Plinius: A természet históriája című művéből, de sajnos ebből kimaradt ez a növény. 

Olyasmit is rebesgetnek a szakemberek, hogy latin nevét nem a hazája, hanem a virág színe ihlette, mert a vadon élő fajok színe az őszibarackéhoz hasonlít, amelynek latin neve Prunus persica.

Nagyjából a XVIII. században kezdték el termeszteni, de a nemesítés a XIX. században indult be teljes gőzzel. Először a franciák, aztán a németek alkottak sokat ebben a témában. A növény genetikai változékonyságát és a nemesítők leleményességét mutatja, hogy ma hányféle színben, formában és méretben létezik. Egy-két éve olyasmit is hallottam, hogy már sárga színűt is előállítottak! Nem kell itt génmódosításra gondolni! Egyszerűen a rengeteg magonc közül kiszelektálnak érdekes, új színeket, és ezeket egyrészt tovább szaporítják, másrészt egymással keresztezik, amiből megint új formák jönnek létre. A termesztők a mai napig magvetéssel szaporítják (bár próbálkoznak már a szövettenyésztéssel is). Az eredeti 3-4 évet, amely virágzó növény létrehozásához szükséges volt, szép lassan lecsökkentették olyannyira, hogy ma 8-10 hónapig (!) tart egy piacképes növény előállítása magból.

"MEDDIG A SZEM ELLÁT" CIKLÁMEN, EGY MAGYAR TERMESZTŐNÉL

Hosszú ideig a nagy virágú, nagy méretű fajták voltak a divatosak, gyerekkoromban nem is emlékszem, hogy másfélét láttam volna. Ma viszont talán a minik a kelendőbbek. Én mindenképpen jobban szeretem, mert a vad fajhoz legalább habitusban mégiscsak közelebb állnak egy kicsit. És ezeknél már az is előfordul, hogy visszajön a finom, parfümös illat, ami a faj jellegzetessége, és ami a nagyméretű fajtákból teljesen eltűnt.

BORDÓ "ORRÚ" FEHÉR FAJTA

A vadon élő növények színe lehet rózsaszín, de állítólag a bordó "orrú" fehér is előfordul.  

Nagyon tetszik, hogy manapság már a levelek is mutatnak változatosságot. Ha kicsit keresgélünk az üzletben, találhatunk egészen dekoratív levelű növényeket.

De hogy bánjunk vele, ha hazavittük? Mit tegyünk, hogy ne pusztuljon el néhány hónap, sőt, már néhány hét után, hanem netán jövőre is virágozzon?

Bevallom, szobai cikláment eddig még nem sikerült 2-3 évnél tovább boldoggá tennem. Nem is igazán arra vannak ezek predesztinálva, hogy sokáig éljenek, hiszen akkor miből él sokáig a nemesítő és a termesztő? Valahogy egy idő után elfáradnak a növények – vagy inkább mi?
Hiszem, hogy lehet ennél hosszabb ideig is virágoztatni házilag, csak odafigyelés kérdése. Nem állítom, hogy én mindent megtettem az ügy érdekében. 

Sőt, magról is lehet szaporítani, mert ha sokat mozgatjuk virágzás idején, önmagát megtermékenyíti, és magot terem, amelyből aztán, – ahogy az kiderült egy barátunknál – sokféle forma jöhet létre. Egy sem fog az anyanövényhez hasonlítani, az szinte biztos, de annál izgalmasabb a dolog. Az is biztos, hogy házilag, hobbikertészként nem lehet 10 hónap alatt virágzó növényt nevelni, de 2-3 év alatt már igen. A magot frissen érdemes elvetni, vagy ha nem friss, akkor egy napig áztatni, mielőtt a földbe kerül. Sötétben és 16 fokon a legbiztosabb a csírázás, de ez nem kizárólagos, csak gyorsító tényező.

Egyelőre maradjunk ott, hogy hazavittük új szerzeményünket... Még ne vigyük haza! Sőt, azt ajánlom, ne is vegyük meg, mielőtt jó alaposan  benéztünk volna a "szoknyája" alá, kockáztatva, hogy ránk morog a virágüzletes. 

Tudni kell, hogy vadon a ciklámenek soha nem hoznak ilyen hatalmas tömegű virágot és levelet egyszerre. Ezt nagyon intenzív kultúrában lehet csak elérni, sok-sok tápanyaggal, szigorú hőmérséklet szabályozással, rengeteg fénnyel (de nem tűző nappal), meg ki tudja, még mi mindennel. Ennek a sűrű levéltömegnek az a hátránya, hogy ha egy kicsit túl fülledt a levegő, nem szellőzik rendesen, nagyon könnyen rothadni kezd a levelek tövénél a gumó. Ha már az üzletben azt látjuk, hogy a lomb alján van egy-két kókadt, nyálkás nyelű levél vagy virágbimbó, ne vegyük meg! Jártam már úgy ciklámennel, hogy hazavittem és néhány nap (!) után hirtelen az összes levele lekókadt, és kész. Pedig a gumó még ép, kemény volt, de megindult benne a rothadás. A metszeten ez jól látszott: 

A HOSSZÚKÁS, SÖTÉT FOLTOK A GUMÓ FELSŐ RÉSZÉN A KEZDŐDŐ ROTHADÁS JELEI.

Ha épnek látszik a növény, hazavihetjük. Nagyon fontos a hűvös helyiség és a jó szellőzés. Ideális a 15 fok lenne, és a sok fény. Mi minden helyiséget külön fűtünk, és a hálószobában rendszerint csak 15-16 fok van télen, ezért eddig mindig itt tartottam az ablakpárkányon. Ez sok évig bevált. 

De talán a legkritikusabb tényező, amelybe a legtöbb szobai ciklámen belepusztul, az öntözés.

Érdekes dolgot hallott a párom a minap egy virágüzletben: hűvös helyiségben kell tartani, és hetente-tíz naponta öntözni, de mindig alulról felszívatva, és fontos, hogy öntözéskor vigyük melegbe, mert hidegben nem tudja felvenni a növény a vizet.

Én mindig ugyanabban a 15-16 fokos helyiségben öntöztem, ahol neveltem, és mindig felvette a vizet, méghozzá gyorsan. Tény, hogy jobb alulról öntözni. Hogy milyen időközönként öntözzük, ez több dologtól függ. Egyrészt, hogy milyen a cserép (agyag vagy műanyag), másrészt, hogy hogyan szívatjuk fel: nyakig vízbe állítva, vagy csak az alátétbe öntögetve. És persze attól is, hogy milyen hőmérsékleten tartjuk. 

Én azt vallom, hogy nem jó, ha a gumó körül nagyon nedves a talaj, akkor sokkal több az esély a rothadásra. Ezért nem szoktam nyakig vízbe állítani, hanem 2-3 naponta feltöltöm az alátétet vízzel, egyszer vagy kétszer. Egy idő után rájön az ember, hogy mennyit hajlandó egyszerre "meginni". Fél napnál tovább ne álljon a víz az alátétben! Jó, ha két öntözés között kicsit kiszárad, de nem jó ha lekókadnak a levelek és virágok, mert az már sokkhatás, ami gyengíti a növényt. A fent említett hölgy akkor öntöz, amikor látja, hogy a virágok alig láthatóan kezdenek szétdőlni. Lehet, hogy ez is jó módszer. Én a magam részéről akkor, amikor a levelek már nem olyan kemények, hanem tapintásra kicsit puhábbak (csökken bennük a turgornyomás), de még nem látszik rajtuk semmi. Mivel agyagcserépben tartom a növényeket, és egyszerre nem kapnak nagyon sok vizet, ez a "levélpuhlás" nálunk úgy 3 naponta szokott bekövetkezni.

Tévhit, hogy a szobai ciklámen nem szereti a meszet, ezért nem szabad csapvízzel öntözni. A mésszel semmi baja, a vízben lévő túl nagy sókoncentrációt viseli rosszul. És itt nem konyhasóra gondolok természetesen, hanem Ca és Mg sókra, amelyek "keménnyé" teszik a csapvizünket. De a tápsókra is. Ezért – bár tápoldatozni mindenképpen kell, hiszen ehhez szoktatták – inkább gyakrabban és kis koncentrációban érdemes. Konkrétan én valamilyen káliumban gazdag, de minden tápelemet tartalmazó, virágos növényeknek való tápoldattal szoktam öntözni. Hetente egyszer 0,1%-os oldatot keverek télen, vagyis 1 l vízhez 1 ml tápoldatot. Gyógyszertárban kapható inzulinos fecskendő kiváló erre a célra, mert 1 ml-es, 100 részre osztva, így akár 1/10 ml-t is ki lehet vele mérni, ha mondjuk csak 1 dl vizhez akarom keverni.

Sok "öreg" növénybarát azt vallja, hogy a szobai cikláment érdemes azonnal átültetni, amint hazavittük, mégpedig úgy, hogy a "bolti" tőzeges földet minél jobban letisztítani a gyökereiről. Akkor azt is láthatjuk, hogy nem sérült-e valahol a gumó, és leszedhetjük a betegnek látszó, vagy már elszáradt leveleket és virágokat, az elhalt gyökereket. Eddig én is ezt tettem, és többnyire agyagcserépbe ültettem át a növényt. Ebben jobban szellőzik a gyökérzet. Nem kell a cserépnek nagyobbnak lennie, mint az eredeti, a ciklámen gumók általában szeretik a szűk helyeket. Lefele legyen inkább hely a gyökereknek. Ezért is ültetem úgy, hogy a gumó fölső része kint legyen a talajból, meg persze azért is, hogy ez a rész, ahonnan a levelek erednek, minél kevésbé nedvesedjen. Ültetőközegnek általában valamilyen készen kapható "általános" virágföld és perlit 1-1 arányú keverékét használom. Aztán az egészet betakarom valamilyen kőzetzúzalékkal, általában dolomit murvával. 

Az átültetést egyébként érdemes minden nyár végén megtenni, mert jó esetben a növény "elhasználja" ősztől tavaszig a földjét. Nyáron elvileg nyugalomban van, bár ez nálunk nem mindig volt így. Élőhelyén a Cyclamen persicum nyáron a meleg és szárazság ellen védekezve visszahúzódik, majd ősszel a hűvösebb idő és első esők hatására kihajt, és a tél folyamán virágzik. Késő tavasszal, amikor kezdenek sárgulni a levelei, abba lehet hagyni az öntözést és egész nyáron majdnem teljesen szárazon, de nem túl meleg helyen tartani. aztán augusztus végén átültetni, és óvatosan elkezdeni az öntözést. Ha már kihajtott, akkor lehet bátran, a már említett módon adni neki a vizet.
Ahogy a növény öregszik, a gumó egyre laposabb. Ez egy három éve nevelgetett növényünk gumója:

A fény is kritikus tényező télen – sajnos. Ha túl kevés, márpedig nálunk ilyenkor túl kevés, csúnyán meg tudnak nyúlni a növény levélnyelei és virágszárai. Ezért mindenképpen ablakpárkányon érdemes tartani, hacsak nincs télikert.

A régebbi növényeink közül a fenti bordó van még meg, de idén nem volt hajlandó virágozni. Valószínűleg túl sokáig tartottam a sötét konyhaablakban.
Pár napja vettem megint egy újat, amely hófehér virágú, és igen szépek a levelei.

Annyira lucskosra volt öntözve, hogy amikor hazahoztam, egy órán át nedvszívó papírba nyomkodtam a cserepet. Így a sok alsó nyíláson át szépen eltávozott egy csomó víz, de azért nedves maradt a talaj. Ennél a növénynél most kicsit felrúgom az eddig leírtakat, mert nem ültettem át egyelőre, és a 20°C-os nappaliban tartom. 

Közvetlen az ablak mellé tettem, és reménykedem, hogy sikeres lesz a tartása, bár gyanítom, hogy a levelek alatt meghúzódó hatalmas mennyiségű bimbó egy része nem fog kinyílni, vagy ha igen, a meleg miatt túl hamar, mielőtt még a szára föl tudna emelkedni a levelek fölé. Meglátjuk.

Lehet, hogy kicsit bonyolultnak tűnik ez az egész, de nem az:

• Ha nem rothad a növény alulról, akkor megveszem
• Otthon átültetem virágföld és perlit vagy sóder 1-1 arányú keverékébe, úgy, hogy a gumó teteje kilátszódjon.
• Átültetés után a cserepet majdnem nyakig vízbe állítva felszívatom vízzel.
• Hűvös, de világos helyiség ablakpárkányára teszem.
• Ezután már úgy öntözöm, hogy amikor érzem, hogy a levelek kissé puhulni kezdenek, a cserépalátétet feltöltöm vízzel egyszer vagy kétszer egymás után
• Néha forgatom, hogy ne mindig csak egy oldalról kapja a fényt.
• Tavasszal, amikor a levelek kezdenek sárgulni, ritkítom, majd abbahagyom az öntözést.
• Nyáron csak havonta egyszer töltöm tele az alátétet, hogy ne száradjon ki teljesen.
• Augusztus végén-szeptember elején átültetem friss talajba. Ha hamarabb látom, hogy kezd hajtani, akkor hamarabb.
• Átültetés után megint jól felszívatom, és kezdődik minden elölről.
• Ha ő is úgy akarja, akkor november táján már virágzik.

Sok sikert hozzá mindenkinek! Érdemes keresni az illatosakat, aki szereti. Nem zavaróan erős, nagyon kellemesen megtölti a szobát.

UTÓLAG HOZZÁADVA:

A fenti hófehér ciklámen 3 hónapon át virágzott, az összes bimbója kinyílt, úgy, ahogy előírták neki: a virágok szépen a levelek fölé emelkedtek.