Tegnap délelőtt hatalmas pelyhekben hullt a hó itt Budán, de úgy hallottam, Pesten inkább esőre hasonlított. Persze itt sem maradt meg, mert elég langyos idő van nappal, és délutánra a nap is kisütött egy kicsit.
Lehet, hogy nem egészséges dolog ennyire utálni a telet, de az is igaz, hogy nem találkoztam még olyan szenvedélyes kertésszel, akitől azt hallottam volna, hogy szereti. Mindannyian tudjuk, hogy szüksége van rá a kedvenceinknek, na de azt is tudjuk, hogy nekik egy hónapnyi 0 fok körüli hőmérséklet is elég lenne, vagy 2-3 hétig hótakaró egy kevés faggyal. Ezzel ők már beérnék a virágzáshoz és jó fejlődéshez. De globális felmelegedés ide vagy oda, az évszakok rendjét nem tudjuk befolyásolni, és én a magam részéről nem is hiszem, hogy a globális felmelegedésben az embernek lenne a legnagyobb szerepe – szerencsére!
Másképp kell hát segíteni magukon a télutálóknak, ki így, ki úgy. Rájöttem, hogy virágokkal tudok magamon segíteni, így aztán mindent kitalálok, hogy minél több legyen ilyenkor a lakásban. Tegnap vettem egy mini szobai cikláment (erről majd máskor) és nagy izgalommal várom, hogy mi lesz a hajtatott nárciszokból (a tavalyi 'Tête-à-tête') – erről is majd máskor.
Sőt, ezt a téli csokrot is azért készítettem. Úgy döntöttem, hogy amíg az erkélyen be nem indul a tavasz, mindig igyekszem valamit összehozni a vázába, két szempont szerint: minél tartósabb és minél olcsóbb legyen.
A társasház növényanyag szempontjából nagyon szegényes kertjéből szedtem babérmeggy lombot és borostyánt terméssel együtt, amely a sok madár ellenére még most is van bőven. Ehhez tettem a karácsonyi fenyődíszből néhány ágat, majd a kedvenc virágüzletemben vettem egy szál különleges színű flamingó (Anthurium) virágot. Attól függően, hogy milyen fény éri, barackszínű, vagy rózsaszín. Ja, és az ablak mellett függő zöldike (Clorophytum comosum) indáit már amúgyis le akartam vágni, így ezek is a vázába kerültek, egy kis világosabb zöldet és könnyedebb formát hozva a három sötét mellé. Egy bajom van az egésszel: csak három oldalról néz igazán jól ki, mert azon az oldalon, ahol a flamingó fellevele teljesen hátulról látszik, nem sokat mutat a virágzat. Ott ugyanis a nagy szív alakú fellevél krémfehér színű és kissé olyan, mintha műanyagból lenne.
Ma reggel megint ragyogóan sütött a nap, hogy lefényképezhessem, aztán egy óra múlva teljesen beborult. De a cinkék azért vígan fürdenek az itató edényben. Ennek a látványa is hozzátartozik téli örömeimhez.
2 megjegyzés:
Tetszik a blog új ruhája :-)
És igen, ha már nem lehet sem szánkózni, sem hóördögöt építeni, akkor szerintünk is jöhet a tavasz !
(Pedig Csenge annyira örült annak a reggeli havazásnak - csak azt nem értette, hogy miért olvad rögtön el ...)
Azért én úgy érzem jól jönne egy rendes hótakarós tél... Tényleg elég lenne ha csak februárig, de jó lenne bepótolni a hónapok óta kritikusan kevés nedvességet a kertben.
Azért persze én is nagyon várom a tavaszt! Szintén kíváncsi vagyok a hajtatott nárciszokra amiket éppen a Te írásaid inspirálására mertem kiültetni, meg persze a félkész sziklakert is izgat, a sok krókuszal. Kíváncsi vagyok előbújnak-e az újjonan ültetett téltemetők, és izgalmas kérdés, hogy a 2 éve bújócskázó Eranthis vajon mivel lep meg az idén? :)
Megjegyzés küldése